Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon
Evlija" Cselebi a várat 11 szögletűnek említi,233 mely valóban annyi bástyát jelent: 1—2. a külső várban a Bolyki bástya és Bolyki torony, 3. az ó-kapubástya, 4. a belső vár délkeleti füles szögletbástyája, 5. a Gergely deák bástya, 6. a Varkocs építtette kapubástya, 7. a Dobó bástya, 8. a Földbástya, 9. a Tömlöcbástya, 10. a belső vár északkeleti földes szögletbástyája, s végül ez utóbbiból a külső vár felé kiszögellő Zárkándy bástya. A törökök a ma is álló belső várat „magyar vaV’-nak, a külsőt pedig „német var”-nak, vagy „frank var”-nak nevezték,234 A külső, azaz a német várat három oldalról, észak, kelet és dél felől körülölelő várárkot vélhetően gyakorlatukhoz híven tovább fejlesztették, hiszen a jó szemű Evlija Cselebi az 1660-as években már 80 lépés szélesnek említi, ami lépésenként 70 cm-rel számítván mintegy 56 m-nek felel meg. Az árok mélységét 87 rőfnek mondja, amit nyilván a szomszédos falak peremétől mért. A várnak igen sebezhető keleti oldala felől a védelmet hatásosabbá tevő széles és mély árok és sánc gondozására a hódítók minden bizonnyal nagy gondot fordítottak, hiszen a közvetlenül felette magasodó Almagyar hegyről a csapadék eróziója rombolta a sáncot s jelentős mennyiségű földet mosott bele az árokba, úgyhogy a sánc és a várárok jó karban tartása kétségtelenül elsőrendű feladatot képezett. A hódolt falvak lakosainak ezreit dolgoztatták évente visszatérő rendszerességgel az egri vármunkán.235 A két várfelet „kőépületü erős híd” kötötte össze, a korábbi magyar idők egyszerű fahídja helyett. Ismerjük a belső, vagy magyar vár három bástyájának török kori nevét is, melyek azonban egyértelmű pontossággal nem topografizálhatók: Ali bástyája, Musztafa bástyája és Khunkjár bástya. A belső vár főkapuját — mely ma is a vár főbejárata — fehér márványból faragott oroszlán díszítette, s felette — akárminő furcsán is hangzik —, meghagyták az oszmánok „egy kétfejű magyar madár alakjá”-t ábrázoló domborművet.2 3 6 Természetesen nagyra becsülték a törökök a belső vár falainak mélyében húzódó kazamatákat, kaszárnya- és ágyútermeket, az összekötő folyosókkal egyetemben. Büszkén írta Evlija Cselebi: „Ennek a magyar és német várnak az egész alja üres, csupa pince és üreg, melyekbe néhány ezer katona is belefér.”237 A belső, vagy magyar várban az egykori püspöki palota az egri beglerbég palotájául szolgált; s a nagyhatalmú egri pasa biztonsága céljából „a magyar várat mindeniknél jobban őrzik,” — tájékoztat Evlija Cselebi. De ebben a várfélben volt a janicsáraga székhelye is; — nem zárható ki, hogy a magyar korszak provizori palotájában. A nagy hadiszertárul bizonyára a régi „domus 276
