Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Rdzsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben
Egy kudarc tanulságai Megszületett tehát az udvar szándékainak megfelelő döntés; a sereg július 4-én — 1500 főnyi helyőrséget hátrahagyva — elindult pesti táborából és megkezdte az előkészületeket, hogy Szentendre térségében átkeljen a Duna jobb partjára. Az oszmánok július 10-én megkísérelték, hogy feltartóztassák a szövetséges erőket, de újabb súlyos vereséget szenvedtek. így a császáriak akadálytalanul folytatták útjukat és július 14-én — Bécs körülzárásának évfordulóján — megkezdték Buda ostromát. A sereg vezetőit mérhetetlen — és megalapozatlan — optimizmus kerítette hatalmába. Badeni Lajos pl. nyolc napra becsülte Buda védőinek kitartási képességeit, s még őt is túlszárnyalta a korábban bölcs mérsékletről tanúskodó Starhemberg, aki öt napot elegendőnek tartott az oszmán védősereg leküzdésére.18 Az ostromművelet technikai vezetését a kiváló tüzérszakember hírében álló Starhembergre bízták. Bécs védője tanult az előző évi ostrom tapasztalataiból — és a támadást egy pontra koncentráló Kara Musztafával ellentétben — az ostromlók erőfeszítéseit két, egymástól távoli szakaszra koncentrálta. A fő csapást a Fehérvári-kapu körzetére, az elterelő támadást a Vízivárosra kívánta zúdítani. Eredményeket azonban nemigen tudtak felmutatni. Az oszmánok hatékonyan és nagy aktivitással védekeztek, állandó kiütéseikkel súlyos veszteségeket okoztak a támadóknak. Ibrahim szeraszkier is segítséget kapott és július 22-én Hamzsabég — a mai Érd — közelében megütközött az ostromlókkal. S jóllehet a császáriak harcászati fölénye ezúttal is diadalmaskodott, az oszmán hadsereg nem bomlott fel. A szeraszkier tanult a vereségből, nem kockáztatott újabb csatát, portyázói azonban nagyon is hatékonyan zavarták a császáriak takarmány ózó osztagait, megnehezítették utánpótlásukat, s több ízben erősítéseket tudott küldeni a szorongatott budai helyőrségnek.19 A kezdetben Kara Mehmed, majd halála után „Sátán” Ibrahim vezette oszmán védőket nem törte le a hamzsabégi vereség, fölényes biztonsággal közömbösítették a császáriak aknáit, éberen és elszánt bátorsággal őrködtek a leomlott falak résein, visszaverték az egyre csekélyebb intenzitással végrehajtott rohamokat. A veszteségek és az utánpótlási nehézségek folytán erősen megcsappant az ostromlók ereje. Szeptember első napjaiban az udvari haditanács gróf Josef 26
