Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

Csupán a teljesség kedvéért említem meg, hogy egy kései, 1882-ből származó térkép a várfalak rommaradványainak kerületét magától érthetően, a Markmüller-mérte adatokhoz igen közel álló 1165 m-ben tünteti fel.119

Kétségtelen, hogy Litzner János adatait kell hitelt érdemlőknek elfogadnunk, hiszen az ő méretei a még álló várfalakra vonatkoznak; — s így ténylegesen 1223 m-ben jelölhetjük mega szolnoki palánkvár kerületét.

Az említett négy térkép, illetve mérnöki felmérés hiteles adatai azt tanúsítják, hogy a trapéz alaprajzú szolnoki vár semmiképpen sem úgy helyezkedett el a Tisza—Zagyva szögletében, amiként azt a legtöbb róla készült XVI—XVII. századi veduta ábrázolja. Tehát a trapéz alapja, azaz leghosszabb oldala, dél felé, a Tisza partján, a keskenyebb felső vonala viszont észak felé, a Zagyva újonnan ásott medre kiindulása mentén állott. Ezzel szemben az említett egykorú látképek éppen fordított helyzetben ábrázolják a várat, ami nemcsak irreális, de lehetetlen is, ui. észak felé, a Zagyva mellett lényegesen kisebb, rövidebb partszakasz állott a fal megépítésre rendelkezésre, mint a Tisza partján. Ez a tény azt a másütt is számtalan esetben észlelt tapasztalatot

14. kép. Szolnok török vára és a külváros látképe 1617-ből (Georg Houfnagel munkája)

256