Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon
A biztonságosabb közlekedés révén 1883-ban négy további hídról tudósít a katonai felmérés: a Balassi Bálint és Vár utcák kereszteződésében, a Tol- buchin utca északi végében, a Hámán Kató utcában, s végül a Széchenyi és Mártírok útja kereszteződésénél.3 9 Kutatás tárgyává tettem a hatvani török várat és külvárost kerítő egykori vizesárok feltöltésének az idejét; a képviselőtestületi jegyzőkönyvek azonban nem tesznek erről említést. Nem zárható azonban ki annak a valószínűsége, hogy a város belterületén lévő utak, utcák rendezésének és javításának 1890-re elkészült mérnöki terve40 nyomán került feltöltésre az egykori vizesárok. A törökök palánkfala és széles vizesárka tehát a mai városcentrumot és környékét ölelte körül. Sajnálatos, hogy magát a várat nem lehet egészen pontosan ezen belül elhelyezni Hatvan város mai térképén, mivel a déli és keleti várárkot a helység XVIII. századi betelepülése és kiépülése során hamarosan maradéktalanul feltöltötték. De a történeti vízrajzi helyzet, az 1686-ban készült pontos váralaprajz és a külső vizesárok nyomvonalának vizsgálata és egybevetése alapján igen valószínűnek látszik, hogy a hatvani vár a most körülhatárolt terület északi, északnyugati részén, szorosan a Zagyva folyó partja mentén állott. Ez a térség a mai helyzetet tükröző térképre vetítve azt jelenti, hogy a vár a mai Bástya és Thurzó utcáknak, a Grassalkovich-kastélyt magába foglalóan a mögötte feküdt egykori park délnyugati részének, a Kossuth-tér északnyugati szögletének, valamint a Mikszáth Kálmán-tér és a Madách Imre utca keleti végének megfelelően helyezkedett el. Számításaink szerint tehát a Grassalkovich-kastély területe bizonyosan a várfalain belül esett.41 Az 1544-ben oszmán kézre került, valószínűleg csak gyenge kis erődítményt a hódítók saját igényüknek, gyakorlatuknak és szokásuknak megfelelően építették és alakították ki a fentebb leírt, s jól megerősített formára. A munka Hatvan első török parancsnoka: Deli Kurt nevéhez fűződik. A jól értesült és hiteles adatokat közlő Tinódi Sebestyén szerint ő volt az, aki a hatvani várat „építtété, erősítette vala.”4 2 A vizenyős talajban könnyen pusztuló palánkfal faanyaga, a vizesárkok eliszaposodása, feltöltődése miatt a hatvani vár is gyakorta kívánta meg a javítást, tatarozást, melyre — nagyon jól tudjuk — a törökök mindenütt nagy gondot fordítottak. A környék lakossága Gyöngyöstől Jászberényig robotolt a palánkfa, a török „japu” kitermelésén, helyszínre való szállításán, és építési és javítási munkákon.43 Egy 1598 körüli becses török levél adata arról vall, hogy a Tárná folyótól nyugatra fekvő terület rájái tartoztak vármunkát végezni Hatvanban.4 4 242
