Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Rdzsó Gyula: A magyarországi várak szerepe a Szent Liga 1684-i haditerveiben
A török, illetve Thököly kezén lévő várak is veszélyeztették a terv végrehajtását. Érsekújvár helyőrsége komolyan zavarhatta a dunai utánpótlás folyamatosságát, s rajtaütéseivel jelentős károkat okozhatott volna a hátországban. Kanizsa, Szigetvár és Siklós pedig Leslie csapatainak hátát fenyegette. A felső-magyarországi thökölyánus erősségek pedig nemcsak Schultz hadoszlopa, hanem a fősereg számára is veszélyt jelentettek. Jelentős pozitívumként tekinthetjük viszont Esztergom megvételét. A Buda nyugati kulcsának császári kézre kerülése lehetővé tette, hogy a főerők Párkány térségében gyülekezve, a török felmentősereget megelőzve kezdjék meg a magyar főváros ostromát. Kedvezőtlen előjelek - kezdeti sikerek Már a kora tavaszi hónapokban számos olyan esemény történt amely eleve megkérdőjelezte a hadjárat sikerét. Nem sikerült az előző évi hadjárat során leharcolt és csökkentett létszámú ezredek időbeli feltöltése, ezért a csapatok csak késve indultak a párkányi gyülekező helyre. A május 3-ára tervezett mustrát így csak június 10-én tarthatta meg a fővezér, s jóllehet a hadiszemle után azonnal megindult a fősereg, az időveszteséget már nem tudták behozni. A különféle csapatnemek között csak a tüzérség volt teljes harcértékű, igaz a kritikus szemű Badeni Lajosra a lovasság is jó benyomást tett, ám a gyalogságot kemény szavakkal elmarasztalta.7 Az is súlyos gondot okozott, hogy az oszmán erősítések a vártnál hamarabb bukkantak fel a magyarországi hadszíntéren. A szeraszkiernek kinevezett Ibrahim aleppói pasa 15 000 katonája annyira megzavarta a hadvezetést, hogy a fősereg, jóllehet már június 18-án elfoglalta Visegrádot, s a Duna bal partján Vác felé vonult, hamarosan visszatérésre kényszerült. Az oszmánok ugyanis június 17-én rajtaütöttek az esztergomi bázison, s noha a helyőrség visszaverte a támadást, Lotharingiai Károly az örökös tartományok védelmére visszavonta csapatait Esztergomba.7 A birodalmi segélyhadak érkezése sem látszott biztosítottnak. Márciusban de Humiéres marsall vezetésével nagy francia sereg tört Belgiumba és Luxemburgba, így a bajor és sváb csapatokat nem lehetett elvonni a nyugati hadszíntérről.8 Lényegében a lengyel segítségre sem lehetett számítani. Sobieski csapatainak harcképességét az előző évi harcok és a téli táborozás viszontagságai 23
