Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
mázott, az összállomány éppen kétharmada; a dadäiak létszáma nem sokkal haladta meg a félszázat, míg a másik két faluból elhureoltaké együttesen is kevesebb volt ennél. Kovásznáról pedig mindössze egyetlen egy rácot fogtak el, de e „Paul Juriczá”-ról (Pavle Djurdjica) is már február 3-án kiderült, hogy „Jakosicz Ur” meghódolt, adózó jobbágya, ezért sarc nélkül el is engedték. Szintén váltságdíj lefizetése nélkül szabadult az igali Manda rác leányzó, aki „köröszténnyé” lett, s férjhez ment egy végvári vitézhez. Viszont valamennyi társuk kemény sarcon — pénzben, terményben, állatban, kősóban, ipari termékben teljesített váltságdíjon — szabadult, olykor 5—10 évi raboskodás után, mint az „agáné” családja (1648-ban), sőt olyan rác és török is akadt az igaliakból, aki még 1652-ben is a főgenerális németújvári, szalonaki és rohonci váraiban raboskodott! Mindenesetre a nádor ama naiv elképzeléséről, hogy a rác rabokkal majd a tardoskeddi és egyéb elhurcolt magyar foglyokat kell kicserélni, a portyát követően egyetlen szó sem esett! A rabok egy része ajándékozás révén került uraik birtokába. Február 18-án összesen 33 foglyot (7 mohamedánt, 26 rácot) ajándékoztak el; Batthyánynak 8-at, a végbeli tiszteknek és a földesúri „szolgáknak” (a nemesi szervitoroknak) 22-t, a harcokban kitűnt birtokos uraknak pedig hármat. Ám a legtöbb rab a február 23-i kótyavetyén talált gazdára, ahol a kor szokása szerint őket is áruba bocsátották — embervásár volt ez a javából, mely igen sok esetben a rác szülők (a nagyanyák, édesanyák) elszakítását eredményezte tulajdon gyermekeiktől, vagy más rokonaiktól! Ezen az embervásáron 79 vevő 356 rabot vett meg, 7602 ft 97 dénár vételáron. A legtöbb rabot, 70 főt, természetesen maga a generális főkapitány, Batthyány vette meg, 1875 ft 75 dénáron. Az 1641. február 23-i körmendi, központi kótyavetye összesített elszámolásai szerint az igali zsákmány értékesítéséből — a rabok, az állatok és a különböző tárgyak, eszközök, árucikkek eladásából — összesen 14 257 ft 36 dénár folyt be a hadiárverésen, e sajátos „vitézi vásáron”. Ebből azonban le kellett vonni a különféle „kárvallásokat”, s csupán ezután oszthatták el az 517 ft 16 dénárrá csökkentett nyereséget a főgenerális 1160 és a végváriak 1715 fős csoportja között: a portya minden résztvevőjére 4 ft 60 dénár jutott. E „nyereség” értéke értelemszerűen nem azonos a zsákmány tényleges értékével, hiszen igen áacsony, jutányos áron vehetett mindenki a hadiárverésen, melyet aztán utóbb nagy haszonná értékesíthettek; például az itt megvásárolt, olcsó rabokért később 8—10-szeres, olykor 20-szoros váltságdíjra tettek szert némelyek, miként ez a Batthyány-féle sarcelszámolásokból is világosan kiderül. 14* 211
