Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Gaál Attila: Török palánkvárak a buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán
területen fekszenek, s így módunk nyűt a vár teljes területének a feltárására, a palánkvár szerkezetének tanulmányozására. A továbbiakban igyekszem felvázolni a várról és a vár életéről a feltárás során nyert képet, de kénytelen vagyok elhagyni ezen eredmények értékelését, és más különböző források adataival való összevetését: 1. A mindössze 50x60 m alapterületen fekvő várat egy 80 cm és 100 cm között váltakozó szélességű palánkfal kerítette, melyet az egymástól 40 cm távolságra leásott, 20—25 cm átmérőjű oszlopok befonásával és feltapasztá- sával alakítottak ki. A fal tömésföldjét a 4 m széles, 2—2,5 m mély vizesárok kiásott földjéből nyerték, s esetenként mésztej hozzákeverésével és döngölés- sel tettek szilárdabbá. Az eredetileg 1 + 1 oszlopsoros palánkfal feltehetően a századforduló táján leégett (ekkor sűrűsödtek meg a hajdúk és végvári vitézek támadásai a tolnai palánkvárak körül), s ennek helyébe a régi árok és falmaradványok felhasználásával új, 2 + 1 oszlopsoros palánkfalat emeltek. A Sárvíz irányába néző északi falon készítették el a 2,8 m átmenőszélességű fakaput, melynek szerkezetét és feltehetően a kapu fölött lévő deszkabódét 2x4 db 40 cm átmérőjű hatalmas tölgyfaoszlop tartotta. A feltárás során előkerültek a lebocsátott kaput vízszintesen megtartó nagy oszlopok és a kapu előtti farkasveremben lévő hegyezett karók maradványai is. Jól látható, hogy ezt a kapunyílással amúgy is jelentősen meggyengített északi falat a többitől eltérően háromsoros palánkfallal, tehát megnövelt szélességűre készítették. 2. A kissé téglalap alapterületűre készített vár négy sarkán négy kerek bástya állt Újpalánkon is csakúgy, mint a hasonló palánkok többségénél. A falaknál és a bástyáknál egyaránt jól látható, hogy nem gondos mérésekkel, hanem szinte csak szemre jelölték ki a kiásandó falárkok nyomvonalát. A négy bástya közül nincs két egyforma. Egyik kerekebbre, másik szögletesebbre sikerült. A bástyafalakat az oldalfalaknál szélesebbre és erősebbre készítették, bár a felhasznált palánkfák vastagsága azonos volt, mint az oldalfalaknál. Az egyenes falrészek összeépítése a bástyaívekkel, bonyolult kötés- rendszerrel történt. E kötéseknél lehetett szerepe a feltárás során talált 30— 35 cm hosszúságú nagy vasszegeknek, mivel azonban a bástyákból is csak a járószintnél mélyebbre nyúló részek maradtak meg, a kötésekre csak a falárkokból következtethetünk. A bástyák belsejében talált nagyméretű és mély oszlopgödrök alapján biztosra vehető, hogy azokat valamiféle fedéllel borították, de ennek ugyanúgy nem találtunk látható maradványait, mint a kötésrendszernek.
