Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Pálmány Béla: Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében (1663-1685)
adottságok jelentős eltérése önmagában szükségessé tette az árucsere folytonosságát a gabona, bor, göböly, sertéstenyésztő alföld, illetve a mindezeket nélkülöző, de fenyő- és bükkerdőkben gazdag felvidéki szlávok között, akik cserébe deszkát, zsindelyt, hordót, szekrényt, kereket, korsókat, cserépfazekakat vittek a piacokra. A törökök és a magyar földesurak — a levelek szerint — rendszeresen kereskedtek egymással. A muzulmánok déligyümölcsöt, fűszereket, festékeket — kennát — finom kelméket adtak, míg a magyarok vasat, zsindelyt, deszkát, pecsétviaszt stb. ajánlottak vételre. De adat van arra is, hogy Omer szécsényi aga „szomszéd vitéz űr barátom” megszólítással 130 akó tokaji bort és 170 akó idei bort közvetített ellenfelének, Koháry Istvánnak. Végül az 1683. évi nógrádi hadi eseményekről. Az 1683 szeptemberi bécsi diadal után Sobieski János kb. 16 000 főnyi serege közismerten Magyar- országra vonult és Párkány mellett újabb nagy győzelmet aratva elfoglalta Esztergom várát is. Az ezt követő eseményeket azonban figyelmen kívül szokták hagyni, pedig még történtek figyelemre méltó harci cselekmények — Nóg- rád megyében.19 November 1-én egy csapat lengyel megtámadta Nógrád és Vác török erősségét, és ha a várakat egyik helyen sem sikerült bevenni, a „város” mindkét helyen hadisarcot fizetett a lengyeleknek. Az idő hidegre fordult, dönteni kellett a téli szállás felől. Az utóbbi időkben a magyar történészek is felfigyeltek arra, hogy Sobieski titokban fiát Fanfanikot akarta a magyar trónra juttatni, ezért úgy gondolta, a legjobb lenne magyar földön áttelelni és a megszerzett területről a következő év elején folytatni a török kiűzését. A császáriak azonban átláthattak a szitán, mert az 1683. november 5-én Ipolyság mellett tartott haditanácson azt a határozatot vitték keresztül, hogy a kulcsfontosságú bányavárosokban a császári csapatok teleljenek át, míg a lengyelek szállását — Boethius tudomása szerint — Wolhiniában és Podosieben jelölték ki. Nógrád vármegye 1682 őszén, Fülek elfoglalása és pusztulása után Thököly uralma alá került. A legfontosabb várakba — Gács, Kékkő és Divény falai közé — kuruc katonaság került, a vármegye nemességének és parasztságának részt kellett vállalnia a Bécs elleni hadjáratot segítő Thököly seregének támogatásából. így tehát egész Nógrád megye ellenségként került szembe Sobieski hadával. Mihelyt megindultak a lengyelek, a Fülekről Gácsba költözött három vármegye, Nógrád, Heves és Külső Szolnok, valamint Pest-Pilis-Solt közgyűlései rögvest határoztak, hogy — személyüket és birtokaikat a hűtlenség következményeitől megkímélni kérve — kinyilvánították hűségüket I. Lipót királynak.2 0 Nógrád vármegye küldöttsége november 9-én 160
