Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Csorba Csaba: 17. századi végváraink a veduták és tervrajzok tükrében

régészek — hajlamosak arra, hogy egészében nyilvánvalóan hamis ábrázolások egyes részleteit hiteleseknek tartsák. Holott itt véletlen egybeesésről van szó, amely a valóság és a képi ábrázolás között fennáll. Klasszikus példája ennek Birckenstein Simontomya váráról készült képe, amely a tipikus síkvidéki várat szédítő meredekségű hegy tetején ábrázolja.11 A topográfiai forrás- kritikai vizsgálat Simontomya vonatkozásában könnyű helyzetben van, hiszen a vár jelentős része áll ma is, régészetileg föltárták és helyreállították, könnyű összevetni az adott ábrázolással. Az a tény, hogy a kép hegyen ábrázolja a várat, már önmagában azt bizonyítja, hogy a rajzoló semmiféle előképet vagy a helyszínen járt szemlélő elbeszélését (leírását) nem használta az ábrázolás komponálásakor, különben ilyen szembeszökően durva hiba elképzelhetetlen lett volna. A vár falait szemlélve az is nyilvánvaló, hogy a sematikus ábrázolásnak a valóságos Simontornyához semmi köze. Az, hogy — véletlenül — egy négyszögletű torony a többi épület fölé emelkedik, ennyiben a valóságos Simontomya domináns kapu melletti tornyára „emlékeztet” az ábrázolás, bár még itt is találunk ellentmondást, hiszen a kép tanúsága szerint nem az említett torony mellett nyílik a kapu. Mégis sorozatosan közlik ezt a Simon- tornya-képet és más hasonló „hitelességű” ábrázolásokat a szak- és ismeret- terjesztő kiadványok, tanulmányok és cikkek.

Az ábrázolások hitelességének a következő fokozatait különböztethetjük meg a minimumtól a maximum felé haladva:

1. Csak az erődítmény fekvése felel meg a valóságnak (azaz a síkvidéki várat valóban síkságon, a folyó vagy egyéb víz mellett lévőt szintén a valóságnak megfelelően ábrázolja, a hegyen épültet is hegytetőre helyezi, de a falak és a belső épületek ábrázolása nem a valóságnak megfelelő.

2. A valóságnak megfelel a fekvés ábrázolása, a falak nyomvonala és a bás- tyák-tomyok alakja és száma megközelíti a valóságot.

3. A valóságnak megfelelő a fekvés ábrázolása, a falak nyomvonala pontos, a tornyok-bástyák száma és alakja a valóságosnak megfelelő.

4. A valóságnak megfelelő a 3. pontban említetteken kívül a falakon belül álló épületek ábrázolása.

5. A valóságnak megfelelő a 3—4. pontban említetteken kívül a külső erődítések ábrázolása is.

Természetesen az előbbiekben leírtak a valóságban nem feltétlenül ilyen sorrendben, ilyen egyértelműen és tisztán jelentkeznek. A fokozatok vázolt elkülönítése természetesen nemcsak a vedutákra, hanem az alaprajzokra is érvényes.

137