Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
N. Kiss István: A magyarországi katonaparasztság fejlődése és hatása (1650-1770)
A katonaparasztok kivételezettek voltak, nem robotoltak, s csak jelképes mértékű állami és földesúri adót teljesítettek. A muraközi példa szerint legfeljebb 5—10%-át adták a szokásos paraszti adónak. Ugyanakkor ők gondoskodtak a katonaló s részben fegyverzetük kiállításáról, ami önmagában is mutatja, hogy döntő többségük a gazdagparasztok közül került ki. Különös és meghatározó szerepe lett a katonaparaszti (hajdú) szabadságnak a Rákóczi-szabadságharcban. Ismeretes a hajdúszabadság megadásáról folyó vita kuruc kormánykörökben, amely 1708-ban végül is a háború befejezése utánra Ígérte meg annak végrehajtását. Csakhogy a de facto helyzet Rákócziék gazdasági és adóügyi iratai alapján más képet mutat: minden jobbágykatona, aki önként állt a zászlók alá, azonnal és egyértelműen felszabadult minden földesúri adótól és az állami adóteher zömétől is! Kz önkéntes kuruc, mint katonaparaszt, szabaddá lett és a kormányban csak ennek későbbi, jogi szabályozásáról folyt a vita. Károlyi Sándor ezt az ígéretet egyébként 1711 után, saját birtokain, be is váltotta.5 S tegyük hozzá Rákóczi hadserege a felfutás éveiben 70—80%-ban, de még az utolsó kimutatások (1710) szerint is kb. 50%-ban ilyen önkéntes katonaparasztokból állt. A török visszaszorítása után a Balkánra a katonaparasztság helyzete megingott. A földesúri reakció igyekezett őket jobbágysorba kényszeríteni, ami részben sikerült is. Horvátországban azonban 1769-ban a zágrábi püspökség birtokain, vagy a Nógrád megyei végvárak környékén 1735 körül a katonaparasztok változatlanul megőrizték kiváltságos helyzetüket.6 A muraközi uradalomban 1720-ban, bár már nem teljesítettek katonai szolgálatot, a katonaparasztokat még különválasztva kezelték és adóterhük (árenda) csupán egyötödére rúgott a paraszti adózásnak.7 Zala megyében a katonaparaszttá vált végváriak és hajdúk jelentős része kontraktuális parasztként az úrbéri rendezés kihirdetéséig (1767) megőrizte szabad költözését és a taxafizetést, ami anyagi és szociális szempontból a jobbágyokénál sokkal kedvezőbb helyzetet biztosított számukra.8 Ugyanakkor a katonaparaszti törekvések új támogatóra találtak a bécsi kormányban. Az 1700-as évektől kiépített Katonai Határőrvidék, mint katonatelepesek fegyveres közössége létezett egy feudális földesurak nélküli világban, ahol az egyetlen központi földesúr az államot képviselő császár volt, aki katonaparasztjait mentesítette a földesúri szolgáltatásoktól és az állami adó zömétől. Igaz, hogy a haditanácsnak nem volt célja szabadparasztság kialakítása a határőrvidéken, csakhogy ez megkerülhetetlen feltétele volt a fő célkitűzés biztosításának, az erős és olcsó hadsereg fegyverben tartásának. A feudális terhektől történt felszabadulás az olcsó határőrezredek fenntartásá120