Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa Zala megyében (1671-1767)
azonban csak az úriszék szabhatott ki büntetést. Polgárváros lakói ugyanis röghöz kötött örökös jobbágyok voltak, akik rendes úrbéri szolgálattal tartoztak.76 Közvetlen a török kiverése után kötött szerződések a volt várkatonaság és a rájuk kényszerített földesúri hatalom között azonban csak ideiglenesek voltak. A lakosság lélekszámának növekedésével és a piaci lehetőségek kitágulásával a földesurak emelni kezdték a parasztoktól szedett járadék nagyságát — ezen belül elsősorban a robotot —, továbbá elkerítették a községi földeket, saját használatukba vonták a faluközösség erdeit, elvették a regálékat, s elkobozták az irtásföldeket. A földesún törekvések nem tettek különbséget falvak és mezővárosok között. A föídesurak támadást intéztek nemcsak a szerződéses (kontraktualista) jobbágyok viszonylag kedvezőbb helyzete, hanem az egykori végvári katonaság szabadsága ellen is, hogy azokat véglegesen jobbágysorba taszítsák vissza. Sor került olyan mezővárosok, mint Zalaegerszeg, Keszthely, Zalaszentgrót, Sümeg, Tihany, Zalavár, Kapornak, Nagyvázsony, Lenti, Lövő stb. török korban kiharcolt politikai jogainak a felszámolására is.7 7 E folyamat részletesebb kifejtésére most nem vállalkozhatunk, összegezésként csupán annyit, hogy a Zala megyei véghelyek melletti presidiális mezővárosok egy részének még sikerült megtartania viszonylag kedvezőbb — kontraktualista, szerződéses — helyzetét és szabad költözési jogát egészen a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig, sőt néhánynak — mint pl. Tihanynak, Sümegnek, Egerszegnek — még ezután is. A hajdan végvárak körül szolgáló szabad katonaelem egy része megpróbált ugyan harcolni a lesüllyedés ellen, de sorsukat végül is megpecsételte a Mária Terézia-féle úrbérrendezés, mely földesúr és úrbéres jobbágy között semmilyen más társadalmi kategóriát nem ismert.78 A szabadparaszti vívmányokat — a hajdúk, taxások, mezővárosok szabadságát — a Habsburg-hatalom és a magyar uralkodó osztály közös összefogással erőszakosan felszámolta.79 Amint megszűntek a hajdúszabadságot szerzett csoportok újratermelését előidéző tényezők, eltűntek — ha nem is máról holnapra — a magyarországi társadalomból, anélkül, hogy a feudális viszonyokat fel tudták volna lazítani.8 0 114
