Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa Zala megyében (1671-1767)
Járás Végházak Katonák (milites stipendiarii) Szabadosok (libertini) I. Füredi— Tapolcai járás 128 47 (Tihany, Csobánc, Szigliget) II. Szántói járás (Keszthely, Zalavár, 234 212 Szentgyörgyvár, Szentgrót) III. Kapornaki járás 91 64 (Zalabér, Kapornak, Kemend) IV. Zalaegerszegi járás (Egerszeg, Lövő, Szécsisziget, Kányavár) 368 11 összesen 821 334 Az 1696. évi portális összeírás adatai szerint általánosnak mondható, hogy a katonák (milites stipendiarii) a szőlőn kívül semmi saját földet (fun- dust) nem bírtak.24 A keszthelyi hajdúk szántóföldjeiket részben időleges használatra (ad temporaneum usum), részben pedig zálogjogon (jure inscrip- tionali) bírták.25 Presidiális helység Összeírt adózók (milites stipend.) Szőlők holdja Szőlő területe kapás Termése urnában I. Tihany, Csobánc, Szigliget 128 68 493 769 II. Keszthely, Zalavár, Szentgyörgyvár, Szentgrót 234 107 399 1583 III. Zalabér, Kapornak, Kemend 91 44 434 561 IV. Egerszeg, Lövő, Szécsisziget, Kányavár 368 34 322 233 Az 1696. évi portális összeírás arról tanúskodik, hogy a „vitézlő rend” gazdálkodásának „veleje” Zalában a szőlő- és a bortermelés volt.26 A szőlő- művelést, de főleg a szüretet a kóborló törökök gyakran megzavarták. Ezért Nagy Ferenc vicegenerális 1689-ben Batthyány Ádám főkapitány parancsára eltiltotta a Zalán való átkelést. De a parancs ellen a vicegenerálisnak aggályai 106
