Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
R. Várkonyi Ágnes: Török-magyar végvári rendszer és Buda ostroma az oszmán hatalom visszaszorításának terveiben
Franciaország és Velence politikájában már egészen korán jól megfigyelhető tendencia, hogy gazdasági és politikai támaszpontokat építsenek ki Isztanbul- ban. A politika két eszköze a háború és a diplomácia közül az utóbbit részesítették előnyben időlegesen más országok s nem utolsósorban majd a Habsburg- kormányzat is. Majd az oszmán birodalom is tényezőjévé válik az európai országok hatalmi versengéseinek. Ismeretes, hogy a 17. század második felében XIV. Lajos rendkívül következetesen próbálja beépíteni a Közép-Európa keleti térségeit befolyása alá vonó politikájába a fényes Portát is. Bizonyos, hogy ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele nélkül nem érthetőek meg sem Mohács következményei, sem a nymwegeni béke utáni időszak heves török hatalmi terjeszkedési tervei.3 A török kiűzésével foglalkozó elképzelések ugyancsak szoros összefüggésben vannak a gazdasági és politikai kölcsönhatásokkal. Az oszmán hatalom visszaszorításáról — mai ismereteink szerint is — az expenziós időszaktól kezdve végig az egész korszakon át egymást érik a fantasztikus és a szerényebb javaslatok.4 Valamennyi tervezet hátterében megtalálható azonban a gazdasági és hatalmi indíték, mégpedig a keresztény vüág megosztott erőivel bonyolult kölcsönhatásban. Az európai uralkodók az oszmán területeken előnyhöz jutva igyekeznek országukat megerősíteni szomszédaikkal, hatalmi riválisukkal szemben. Ez a körülmény egyrészt kivihetetlenül nagyszabású haditervek felvázolására vezetett, másrészt rászorította az európai hatalmakat, hogy szakadatlanul „tanulják” a török birodalom gazdasági, katonai és diplomáciai viszonyait. Mindaz pedig, ami Közép-Európa keleti térségein zajlott, tapasztalatok sokaságával szolgált a minél jobb, célravezetőbb tervek kialakítására. Például a 15 éves háború idejében már egyértelműen nyilvánvalóvá válik, hogy a sikeres támadás érdekében a krími tatárokat semlegesíteni kellene, vagy célszerű lenne leválasztani a török birodalomról. Majd 1645 után a krétai török támadás sokkhatására válaszoló tervekben dolgozzák ki a megoldást. A pápai tervek, majd a Zrínyi kortárs Krizanic útjai Moszkvába még egyelőre kudarccal zárultak, de már előlegezik a későbbi megoldást: nemzetközi törökellenes európai szövetségbe kapcsolódva Oroszország kösse le a krími tatárokat. A gazdasági érdek meghatározó lesz az 1684-ben megkötött Szent Liga hadműveleti megállapodásaiban is.5 Magyarországra és ezzel Közép-Európa keleti térségeire fordítva tekintetünket a terjeszkedő, majd megmerevedő határait áttörni képtelen oszmán hatalom és a vele szembenálló országok erőviszonyait már korábban is kölcsönhatásaikban szemlélve vizsgálták a kutatók. Sok változata él például annak az elméletnek, hogy a török terjeszkedést nem az oszmánok ereje, hanem 9
