Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)
Az egri vár 1552. évi védelmében
Sok népbe, álgyúkba, sok élésbe, Sem az magyar urak segéllésébe, Isten után köztök nagy egyességbe. Amikor október 4-én gondatlanság folytán felrobbant a belső várban a lőporraktár, a szörnyű detonáció a védőket méltán megriasztotta. Azok, akik nem ismerték az okát — márpedig azt külső várbeliek nem tudhatták —, azok árulásnak vagy éppen a várba jutott törökök munkájának tulajdonították, s a kétségbeesés már- már úrrá lett rajtuk. Dobó azonban kemény kézzel rövidesen rendet teremtett, s a tiszteket csapataik mellé rendelte, hogy erőt öntsenek a harcban megfáradt katonáikba, s azokat további ellenállásra serkentsék: . . . bízzunk élésünkbe, sok porunkba, Népinkbe és az mi erős voltunkba. Az egriek az ostrom e különösen kritikus óráiban is kiállták a kemény próbát, mert „megszabadulásukat hiszik vala.” Az ostrom 24—25. napján indították meg a törökök a küzdelem újabb szakaszát: a tüzérségi tűzzel, gyalogsági rohammal és mindenféle hadifortéllyal kombinált módszeres ostromot. Az ellenség úgy választotta meg támadási célpontjait a belső, valamint a külső vár egymástól távoli részei ellen, hogy azzal megossza a kisszámú védőerőt, és a szemmel láthatóan már nehezen tarthatónak vélt, s tüzérségi tűzzel erősen megrongált bástyák valamelyikénél kierőszakolja a vár területére való behatolást, a győzelmet. A külső vár déli oldalán a Bebek-bástya és az Ó-kapubástya közötti falszakaszt igen erősen megrongálták a török ütegek lövedékei, de az igazhitűek Annak ostromára nem mentek vala, Mert nagy épülését jól látják vala. Tehát nagy gonddal és nem kis körültekintéssel, sőt fortéllyal megszervezték a Bebek-bástya ellen döntőnek szánt újabb támadásukat. A bástyát övező várárkot földdel töltött zsákokkal betemették, s ott olyan ma^as töltést emeltek, hogy még a vár lőréseit is sikerült elzárniuk. így azután Bornemissza katonái a védmű felső részébe szorultak. Az egriek puskáinak tűzárnyékában — azaz ahol nem érhették el a törököket fegyvereik füzével — az oszmán harcosok hamarosan egy nagy „tárgy” — azaz nedves marhabőrrel bevont erős, nagy felületű, lábakon álló deszkalap — fedezete alatt közelítették meg a bástya falát. A „tárgy” oltalma mögül pedig 32
