Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodása a XVI. század végén

forintot tett ki a Magyarországon szolgálatot teljesítő katonaság zsoldja, amely kb. 50—50%-ban oszlott meg a mezei hadak és végvárak között. Ugyanakkor a dioabevótel csak 130 ezer forintot jelentett.

Hogy várunk gazdálkodását reális szinten áttekinthessük, mindenképpen szükséges gazdálkodása jogi rendszerének, rendezésének az ismerete.

Miután 1548-ban Ferdinánd Perényi Péter halála után megszerezte a váraik fenntartásának anyagi biztosítására a püspöki birtokokat és azok minden rendű jövedelmét is megszerezte. 1548. december 20-án az uralkodó Oláh Miklóssal, az újonnan kinevezett egri püspökkel olyan egyezséget kötött, melynek értelmében a vár tiszta — hangsúlyozom: tiszta! — jövedelmének csak l/3-a illette meg a főpapot, a második harmadot a vár építkezésére, a harmadikat pedig a katonák zsoldjára kellett fordítani. Oláh utódával, Verancsics Antallal 1557. december 28-án ugyan megújította Ferdinánd e megállapodást, de 1564-ben — az eddig szerzett tapasztalatok birtokában — új alapokon jött létre egy szerződés. Eszerint Verancsics lemondott püspöksége teljes jövedelméről a kincstár javára, minek eredményeképpen Eger vára és a hatalmas püspöki birtok minden hozamával egyetemben kamarai kezelésbe került. A püspöknek kizárólag az egyházi ügyek intézése maradt. Erre az alapvető jogi rendezésre épült Eger vára gazdasági rendszere egészen 1506-ban bekövetkezett bukásáig.

A vár gazdasági ügyeiért a vár provizora, udvarbírája volt felelős. Dobó és Bornemissza például a vár első kapitányi tiszte mellett udvarbírák is voltak, tehát a katonai ismeretek mellett gazdasági, gazdaságszervezői, gazdálkodási képességgel és gyakorlattal is rendellkezniök kellett. Ebben nyújtotta a XVI. században a legtöbbet Dobó, aki nemcsak a várnak védelmére való felkészítését szervezte meg, hanem előtte alaposan rendbe szedte a püspöki birtok gazdálkodását is. Ezt bizonyítja, hogy 1548-ban —

kapitánysága első évében — csupán 4770 forintnyi tiszta jövedelme évről évre gyarapítva, 1551-ben már elérte a 10 455 forintot. Hasonló jó szervezőnek bizonyult Bornemissza Gergely és Szigetváron Horváth Stancsics Márk is.

148