Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szakoly Ferenc: Végvár és hódoltság
léki, divényi és kékkői vitéz kerekedett fel, hogy Rácországból — vagyis: az Alföld rácok lakta déli részéről — marhákat és lovakat hozzon. „Bizony az egész Alföldséget elpusztítják ezek a katonák” — szisszent fel Tolvay György ónodi alkapitány.15 A hódoltsági jobbágynépen hatalmaskodó, sőt kegyetlenkedő katonák nem egyszer éppen a török uralom alatt élő, de magyar uraiknak is szolgáló parasztok soraiból kerültek ki. Sőt helyismeretük révén, elszámolni valóik okán nem ritkán éppen ezek jártak elől rossz példával. Az 1665-ben Drágszélen hatalmaskodók közt egy egykori szalkszentmártonit, az 1669-ben Szabadszálláson garáz- dálkodók közt két — cégéres bűnösként ismert és elmarasztalt — egykori helybélit találunk,16 az 1677-ben Ludason fosztogatókat egy- egy, a szomszédos Tavankútról és Kelébiából elszármazott rác katona vezette.17 A szélesebb látókörrel bíró végváriak egynémelyike igyekezett belekapcsolódni a hódoltság — és egyíben egész Magyarország —■ legkapósabb árucikkének, a szarvasmarhának a forgalmazásába is. Ilyen vagy olyan módon összegyűjtött marháikat valamelyik ismerős hódoltsági nagygazda gulyájában hizlal tatták fel, hogy aztán — nyilván ugyancsak a kereskedőpolgárok segítségével — jó pénzért túladjanak rajtuk. Megint mások viszont „bérmunkát” vállaltak valamelyik alföldi marhatenyésztő és -kereskedő kompániánál: megvédtek társaikkal szemben a pusztákon legelésző gulyát, és biztosították a külhoni piacok felé igyekvő csordák útját. (A nagy marhatenyésztők és a végváriak — egyébként közel sem ellentmondásmentes — együttműködésének kérdése alighanem egy behatóbb elemzést is megérne.) Mindezzel még egyáltalán nem értünk a végvárak és a végváriak hódoltsági jövedelemszerzési lehetőségei felsorolásának a végére. Ennyi is elég lesz azonban talán annak bizonyítására, hogy a hódoltságban szerezhető rendszeres, illetve alkalmi bevételek mily nagy szerepet játszottak a XVII. században már gyakran hónapokig, némelykor évekig fizetetten, de mindig elégtelenül fizetett végvári katonaság ellátásában és ezen keresztül a magyar végvárrendszer helytállásának biztosításában. Aligha túlzás azt állítani, hogy a hódoltságból befolyó adók és egyéb — legális és 97