Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szakoly Ferenc: Végvár és hódoltság
század dereka táján — több véghelynek azonban ez a kevesebb is rendkívül sokat jelentett. A központi kormányzat pénzéből nemigen tellett a várak — kivált a Bécsiből nézve másod- vagy harmadrendű várak — erődítési munkáira, így ezek számára továbbra is létfontosságú volt az az „ingyenmunka”, amit a hódoltság jobbágynépével elvégeztethettek. A XVII. századi országgyűlési végzések gondosan körülírták, hogy az akkor már régóta török uralom alatt álló Baranya, Somogy, Tolna, Fejér, Esztergom, Pest— Pilis—Solt, Heves—Szolnok és Csongrád megye parasztságának melyik várnál kell robotolnia, s e beosztást legott kiterjesztették a törökök által az idők folyamán újonnan megszállt területekre is. Adataink egyértelműen bizonyítják, hogy a végvári kapitányok rendszeresen ráhajtották a várművére a hódoltság jobbágy- népét, sőt nem egyszer messze-messze több szolgáltatást csikartak ki tőle, mint amennyit a törvények nekik engedélyeztek. Egyes kisebb — s főként dunántúli — várak (így például Tihany és Keszthely) mindvégig meg tudták őrizni azt a birtokegyüttest, amelyet még a XVI. század első felében — innen-onnan ragadozva — összekovácsoltak. Bár tartományuk aprócska volt — éppen ezért kerülhette el a felbomlást —, szolgáltatásai nagyban hozzájárulhattak a bennük szolgáló katonaság megélhetésének biztosításához. Egyes várak (így például Keszthely és Kiskomárom) kapitányai előszeretettel igyekeztek elhalászni az érdekelt földesurak orra elől egyes tizedkerületek bérletét; lévén, hogy az azokból befolyó jövedelem messze felülmúlta az általában névlegesnek mondható árendaösszeget. Bár a tizedből származó bevétel persze elsősorban a bérlő magánvagyonát gyarapította, közvetve jutott belőle a várvédők universitásának is, hiszen köztudott, hogy a végvári főtisztek gyakorta kénytelenek voltak a saját zsebükbe nyúlni, hogy a gondjaikra bízott erődítmény működését a központi pénzek akadozása idején is biztosítani tudják. Ha a várak szerepe a hódoltsági magyar hatalom fenntartásában csökkent is, nem úgy az egyes végvári katonáké, illetve a végvári katonák kisebb, alkalmi csoportosulásaié. Már a magánbirtokosok XVI. századi jogvisszaszerzési akciója is azért hozhatott oly gyors és oly átütő eredményt, mert a végvári közösség számos 91
