Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében

A békeévék hódol tatásai jól bevált forgatókönyv szerint folytak: a katonák felégettek néhány falut, lakosaik egy részét rabságba hurcolták, ezzel egyidőben pedig fenyegető levelekkel árasztották el a többieket. A riasztó példa hatására a falvak „önként” vállal­ták az adófizetést. 1636-ban a Borsod megyei Meszesről húsz asz- szonyt és gyermeket vitték el az egriék, s a falu öt év alatt csak hatot tudott közülük kiváltani; a szomszédos Szalonna falu „az egri törököknek is sokszori fenyegetéseit hallván, rettentő leveleit látván, s tudván azt, hogy mind az lappangások után is veszede­lemben jutnak, mint sok keresztény helyek (ővelek határos Me­szes nevű falusiak is az mint romlottanak, az veszedelem után is ugyan meghódoltanak, ők is hogy arra ne jussanak): úgy kénysze- rítettenék in anno 1640 Egerben lakozó Olay béknek 100 magyar forintban és 50 itce vajban megsummálni és meghódolni.”22 Raj­tuk kívül még néhány környékbeli falu hódolt be ugyanekkor. A kincstár ezután a fizetésre kényszerített települések na­gyobb részét a katonáknak osztotta szét, akik immár adóztató földesurakká váltak. Tevékenységükről ismét a vármegyei vizsgá­latok tudósítanak.23 A „megsummáláskor” megállapított adó álta­lában egy-három tételből állt, készpénzből, vajból és ritkán még valamilyen terményből; egy-két évtized alatt a pénzadó összege megemelkedett, a terményadóknak pedig nemcsak mennyisége növekedett, hanem fajtáik is szertelenül megszaporodtak. A bir­tokos szápáhilkhoz áramló nagy mennyiségű termény, és különösen a parasztjaiktól követelt robot gyakorlatilag korlátlanná válása nem hagy kétséget afelől, hogy a puszta megélhetését biztosító katona helyét a XVII. század első felében a gazdálkodó, magyar módra „majorkodtató” katona foglalta el. A befolyási terület szélesítését és vele a peremvidék gyakor­latilag teljes jövedelmét a kincstár olyannyira átengedte katonái­nak, hogy még a minden birtokfajtán szedett állami adókat is ala­csony szinten tartotta, alig emelte, s jónéhány esetben még ezek behajtását is a szpáhikra bízta. A határvidéken a török várkato­naság volt és maradt a főszereplő. 3. Az a támogatás, amelyet a várak és katonaságuk nyújtott a polgári közigazgatásnak, első látásra egyszerű védelemnek tű­80

Next

/
Oldalképek
Tartalom