Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Benda Kálmán: A magyar végvári vonal fenntartásának költségei a XVII. század elején
Benda Kálmán A MAGYARORSZÁGI VÉGVÁRI VONAL FENNTARTÁSÁNAK KÖLTSÉGEI A XVII. SZÁZAD ELEJÉN A magyar politikában talán a Bocskai-szabads ágharc folyamán merült föl először konkrétan a kérdés: ha elszakadunk Bécs- től, fenn tudjuk-e tartani a török elleni végvárakat pusztán a magunk erejére hagyatkozva? Ha végleg elmarad az osztrák örökös tartományok és a német birodalmi rendek (egyébként korántsem rendszeres) anyagi segítsége, a Habsburg-udvar támogatása, vajon győzzük-e, győzhetjük-e a katonaság zsoldjával, az állandó háborús készenléttel kapcsolatos kiadásokat. Az oly kívánatos nemzeti függetlenség nem vonja-e maga után az elpusztult, elszegényedett ország törökkel szembeni teljes kiszolgáltatottságát? A császár ellen harcolók jelentős része, maga a fejedelem, Bocskai István is úgy vélte, a magunk lábán aligha tudunk megállni. A kérdést Bocskai első tanácsosa, a bécsi béke tárgyalásainak vezetője, Illésházy István fogalmazta meg teljes nyíltsággal, már a béke megkötése után a fejedelemhez írott levelében. Érdemes a levél idevágó részét egészében idéznünk:1 „Senki ne gondolja azt, hogy a magyarországi végházak megtartása könnyű dolog legyen. 1587. esztendőben az császár minden végházakot megíratott: mennyi nép vagyon benne és mennyi pinz megyen reájok. Én voltam egyik főkommisszárius benne. Találtatott azért Tótországtól [értsd: Horvátországtól] fogva Érdélig fegyveres lovas 210, archibuisier 430, lancknecht 4489, huszár 4975, magyar gyalog 6620. Ezekre egy hónapra ment 83 700, esztendeig 1 000 871 forint. Ennyi ment a végházak ordinárius fizetésére; immár por, glöbis, építés és egyéb extraordinárius költségekre mennyi ment, örömest akarnám látni. Magyarország jövedelméből ki tudná kivonni az tízszer való százezer forintot.” A történeti irodalomban alig találunk adatot arra, hogy a végvárak fenntartása mennyibe került. Az 1550-es években a ve49
