Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára
Nincs arra módunk, hogy áttekintsük az összes eddigi adattári gyűjtést, csak néhány típust emelhetünk ki, főleg összefoglaló műveket. A végvári rendszer első nagyobb arányú összefoglalására Szegő Pál vállalkozott 1911-ben, és csaknem hét évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy újabb — hasonló — összefoglalás lásson napvilágot Szántó Imre tollából. Gerecze Péternek a századfordulón megjelent műemlékjegyzéke, Könyöki József kézikönyve, Soós Elemér monumentális — többnyire kéziratban maradt — adattára, a Magyarország vármegyéi és városai sorozat vonatkozó részei, a Hadtörténelmi Közlemények adatközlései, tanulmányai mind-mind jól ismerték a várkutatók körében. Ma is ezek képezik azt az adatbázist, amelyre a kutatások támaszkodnak. Eh'hez kapcsolódnak a többi, szinte kivétel nélkül 1918 előtt megjelent nagy sorozatok (Monumenta Hungáriáé Historica), Történelmi Tár és egyes megyei sorozatúk, folyóiratok teljes egészében máig felméretlen adathalmazai. Ekkoriban készültek az első szisztematikus várfelmérések, amelyeket az OMF őriz. Török vonatkozásban ma is alapvető Velics-Kammerer kétkötetes adatközlése minden hibája, hiányossága ellenére. Gondot jelent viszont az, hogy a várkutatás mindmáig nem eléggé tudatos, átgondolt és rendszerezett. Százezres nagyságrendű adatsoraink vannak, de ezek valóságos, egymással összemérhető sorozatot mégsem alkotnak, így sok tekintetben alig használhatók. A két világháború között sem változott a kutatás jellege, sőt intenzitása csökkent. Ta- káts Sándor impresszionisztikus képei, a többnyire összefüggéseikből kiragadott adatai ugyan impozánsaknak tűnnek, ám az alaposabb vizsgálat már kiderítette, hogy az effajta kutatási módszerrel szemben jogos kételyek merülhetnek fel. A f elszabadulás után a műemléki topográfia sajnois nagyon lassan haladó kötetei, H. Takács Marianna módszertanilag vitatható kastély- és kúria-adattára, az Urbaria et Concriptiones gyűjteményt kivonatosan közreadó sorozat kifulladása mellett elsősorban a népszerűsítő munkák dömpingje említhető, s elszórtan néhány tanulmány, amely egy-egy kérdéskört próbált megvilágítani. A legnagyobb eredményt az építészettörténeti alapvetés terén értük 42
