Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Gerő László: A magyarországi XVI-XVII. századi végvárak néhány kérdése
Ezért lett kívánatos a várak sűrítése. Az egymás segítésére épült kisebb várak és nagyobb hadilétszámú támaszpontok egyformán fontosak a végvárrendszer idejében. A rendszer elsőrendű erődjei: Győr kapitánysági székhellyel, Komárom, Eger. Másodrendűek: Tata, Pápa, Veszprém, Gyula. Harmadrendűék: Légrád, Keresztúr, Komár, Csány, Pölöske, Vázsony, Csákány, Somoskő, Szolnok, Kálié s'tb. Itt a rendi megjelölések csak nagyságbeli különbséget jelentenek. A harmadrendű várak csoportja, vagyis a nagyobb várak körüli kis palánkok, huszárvárak, kastélyerőssé- gék, megerősített kolostorok, a portyázó könnyű hadak ellen kitűnő szolgálatot tettek, a nagyvárak előőrseiként, megfigyelőként szolgáltak. A végváriak küzdelme a kor leghaladóbb mozgalmának tekinthető — a körülöttük folyó harcok öntudatra ébresztették a magyarság nagy részét a haza megmentése érdekében. Mostoha körülmények között, gyakran kilátástalan viszonyok mellett minden áldozatot vállalt a nép, a belőle származó végvári vitéz, míg ugyanakkor a magyar uralkodó osztály nagy része birtokait féltve átengedi a várakat az idegen királynak, arra hárítva a fenntartással, korszerűsítéssel járó terheket. A király viszont rosszul fizeti az őrséget, a fenntartási munkákat késedelmesen végezteti el, a fő szempont elsősorban Ausztria védelme. A magyarországi végvárak többszáz km mélyen tagolt övezetében minden várunkat számiba vették, és számos terv készült azok korszerűsítésére, javítására, megfelelő őrséggel való ellátására. Azonban a kellő fedezet ritkán állt rendelkezésre, és azt főleg a császárvárosok, Bécs és Prága védelmére használták föl: Győr, Komárom, Lipótvár, Érsekújvár nagyarányú megerősítésére. A bécsi Hofkriegsarchiv anyagából számos adat vált ismertté Takáts Sándor, Borbély Andor és mások kutatásai és publikációi nyomán végváraink életéről, a sok javaslatról, tervről, melyek nagy része csak terv maradt. Ugyancsak számos adatot tartalmaznak az ún. vérvizsgálatok, a magyar országgyűlés elé terjesztett jelentések. Ezeknek rendszeres összefogása, a győri (dunán-túli) főkapitánysághoz délről és északról csatlakozó felső-magyarorszá36
