Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Szántó Imre: A végvári harcok szerepe és jelentősége a XVI. század második felében

„virrasztás”. Egy-egy vár ostroma előtt különösen sok kisegítő jobbágyot és iparost vontak be az erősségbe. A sikeres egri ostromelhárítás után a jutalmazásra javasoltak között első helyen és különös elismeréssel emlékezett meg Dobó István várkapitány a védelem „műszaki alakulatának” — a mesterembereknek — lelkes, önzetlen és fáradhatatlan munkájáról.21

A török hatalom 1526-tól a drinápolyi békéig (1568) terjedő időszakban jelentette a legnagyobb veszedelmet. A végvári rendszer azonban végül is felfogta a török leghevesebb rohamát. A drinápolyi béke annak beismerése volt, hogy a küzdő felek nem bírnak egymással; megosztoztak az ország területén és a felette való hatalmon is. A béke szentesítette helyzet hosszú időre állandósult; jogilag érvényben maradt 1593-ig, vagyis teljes 25 esztendeig.

A békeállapot ellenére a török kisehb-nagyobb csapatokban minduntalan rabolt, foglyokat hajtott el, községeket perzselt fel. így a drinápolyi béke csak a nagy hadjáratoknak vetett véget, de a magyar területek nagy részét védtelenül kiszolgáltatta a török pusztításainak. Bécs csupán előtérnek tekintette Magyarországot Ausztria védelme érdekében, hiszen a portyázó harci tevékenység — alkalmanként kisebb várak elfoglalásáig terjedően — állandó jelleggel folyt a magyar—török végeken. A végvárakra továbbra is nem kisebb feladat várt, mint a „maradék” Magyar- ország megvédése.22

A XVI. század végére a végvári élet „nagy lelkes felemelkedése” hanyatlásnak indult. A végvári élet legszebb szavú költője, Balassi Bálint szerint a hon „szép vége mindenütt csonkán áll”, s a sereg „szép száma fogy, romol, s szállton száll”. Az 1587-i országgyűlésen a rendek elkeseredve jelentették ki, hogy a vég- helyéket már csak az Isten irgalma tartja fönn.23 Fizetetten, éhező katonáknak dülledező, puszta végházakban kellett a töröknek ellenállni. S ha egy falat kenyérre sem telt nekik, azért helytálltak, tudták, hogy tőlük függ az ország megmaradása és a szomszéd tartományok biztonsága. „Olyanok vannak bennök (a vég- házakban — Sz. I.) — írják —, hogy éhen is meghalnak, oly sze29