Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Varga J. János: A XVI-XVII. századi katonaság szervezetének kérdései. (Különös tekintettel a főúri parancsnokság alatt álló dunántúli katonaságra)
a testőrcsapat vagy az udvari sereg tagjai. A főúri magánhaderőben elfoglalt sajátos helyüket mutatja két írás: 1633. április 1-én kelt az udvarhoz tartozó szervitorok névsora, amely akkori főkapitányukat, Horváth Bálintot is közéjük sorolja;17 utóda, Kál- dy Ferenc viszont egy 1638-as keltezésű „quietantiá”-ban — amelyet a pozsonyi kamara állított ki 600 forintról — III. Ferdinánd király „Dunántúl való vicegenerális kapitányáénak nevezi magát.18 A két följegyzés arra is utal, hogy miután Batthyány Ádá- mot kinevezték dunántúli generálissá, magánkatonaságának főkapitánya — amely középszintű katonai tisztségnek felelt meg —, az országos tisztség helyettesi feladatait is ellátta. A Batthyányak főkapitányai így rangban a dunántúli főurak magánkatonaságának parancsnokai fölé emelkedtek, akik közül név szerint is ismerjük a XVII. században az Esterházyaknál katonáskodó Svas- tics Gábort, Barkóczy Lászlót, Stancsics Pált és Fábiankovics Ferencet, valamint a Zrínyi testvérek muraközi és légrádi kapitányait: Kis Jánost és Czindiry Györgyöt.19 A Batthyányak királyi fizetésű katonaságának legmagasabb szervezeti egysége a főkapitányság volt, amelynek élén a Batthyányak főkapitánya állott. A katonai rendtartás értelmében csupán 8—10 lovasra kapott zsoldot — ezt a néhány embert nevezték ,,szer”-nek —, de a közvetlen parancsnoksága alá 80—100 lovas tartozott. A főkapitány rendelkezett a hadnagyságok vitézeivel is. Ezen alakulatok száma a XVII. század első felében 7, később 8 volt, de ha a szabad paraszti állapotot nyert csákányi és szentpéteri lovashajdúkat is ide számítjuk, akkor 9, illetve 10. A 40—80 főt számláló hadnagyságök élén 4—6 lovas szerükkel a hadnagyok állottak. Utánuk rang szerint a zászlótartók, trombitások, dobosok és síposok következtek, akik valamennyien 1—4 lovassal szolgáló alsóbb szintű tisztségviselők voltak. Közülük a zászlótartó emelkedett ki, aki a hadnagyságok kék-vörös színű zászlóját vitte. Védelmére általában 6—8 válogatott katonát rendeltek. A hadnagyságok vitézei anyagi lehetőségükhöz mérten 1—3 lóval katonáskodtak.20 A kardjük alatt szolgáló lovasok többségükben nem a nemesi rendből kerültek ki. Ők az összeírásban és 124
