Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Varga J. János: A XVI-XVII. századi katonaság szervezetének kérdései. (Különös tekintettel a főúri parancsnokság alatt álló dunántúli katonaságra)
1000—2000 fő állomásozott, a közepes méretű erősségekben 300— 500 fő, a közöttük húzódó területen pedig kisebb őrhelyek sorakoztak, 20—30—50 főnyi őrséggel ellátva. A nagyobb végvárakban — melyek általában főkapitányi székhelyek voltak — a generális mellett várkapitány és egy-két vicekapitány teljesített szolgálatot. Munkájukat segítette az udvarbíró és a prófuntmester a gazdasági és élelmiszerellátási teendők irányításával, a porkoláb és a viceporkoláb a rabok őrzésével, s a hadbíró, aki a szintén főkapitányi székhelyen működő hadi- széknek, mint a katonai bíráskodás fellebbviteli fórumának a tevékenységét irányította. A várőrség lovasságának és gyalogságának külön kapitánya volt, utóbbit fővajdának is nevezték. A századok élén a lovasoknál hadnagyok, a gyalogosoknál vajdák állottak. Az altiszti karhoz tartoztak a több éves szolgálattal rendelkező főlegények és a tizedesek.3 Tüzéreket csak a jelentősebb várakban találunk. Általánosságban és nagyon vázlatosan ennyit szoktunk elmondani a végvári rendszer kiépítéséről és őrségének szervezetéről. A következőkben vizsgáljuk meg kicsit részletesebben a kérdést a királyi Magyarország adott területére, a Dunántúlra korlátozva. A török terjeszkedés fő iránya Magyarország dunántúli területein keresztül vezetett Bécs felé, itt épült ki az a mélységben tagolt védelmi rendszer, amely a déli végvárvonal összeomlása után, nagyjából a zalai—veszprémi—komáromi végekig hátrálva tartóztatta fel a nyugati irányú hódítást. Dolgozatunk regionális kötődését elsősorban ez határozza meg, továbbá az, hogy a török elől kirajzott népesség jelentős részét, amely a helybeli lakosság fegyverforgató elemeivel együtt a védelmi vonal emberanyagául szolgál majd, már a XVI. század 40-es éveiben itt, leendő harcai színhelyén találjuk. A török támadások főként ezen a hadszíntéren ismétlődnek változó intenzitással, a legerősebb katonai nyomás erre az országrészre nehezedik, következésképp a védelmi rendszernek is itt kell a leghatékonyabb, a legrugalmasabb és legváltozatosabb formákat alkalmaznia. A katonaság szervezetének vizsgálata, a szervezet változatos formái és azok összefonódása 120
