Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Benczédi László: Végváriak életviszonyai a XVII. században

Zsoldfizetés nélkül, de ugyanakkor minden földesúri tehertől is mentesen, libertinusként éltek a földesúri birtokból kihasított telkeken, s táboriba szállás esetén a földesúrtól kapták az ellátásukat is. Más források szerint a Zrínyi-család tagjai (Miklós, az ő halála után az özvegye, majd Ádám fia) olyannyira gondosan megszervezték a védelmet, hogy háborús fenyegetés esetén a maguk költségén építtettek hajphidat a Dráván és a Murán, s ha a helyiek táborba szálltak, tengermelléki és horvátországi birtokaikról telepítettek át embereket, hogy azok a török elleni védelem folyamatosságát biztosítsák.30 Ez a „Zrínyi-modell” (amelynek párhuzamát a Batthyány-birto'kon is megtalálhatjuk) a maga kontrasztos voltában jól mutatja, hogy az ország egészében milyen mulasztások történtek. Ka arra gondolunk, hogy a bécsi udvar részéről egy ilyen reformkísérletnek (Kolloides Lipót egyetlen rövidéletű 1669. évi nyitrai kísérletétől eltekitve31) még csak a nyomát sem fedezhetjük fel, s ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a mindig felesszámú magyar katonaelemből egyetlenegyszer sem szánták el magukat valamilyen tartalék-mezei sereg megszervezésére, akkor döbbenhetünk rá igazán arra, hogy a magyar végváriak olykor szinte leírhatatlan ínsége, szüksége és nyomora milyen mértékben volt következménye a bécsi udvar általános magyarországi politikájának.

109