Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
R. Várkonyi Ágnes: Végvár: állam, társadalom, mentalitás
államgazdaságot, a teherbíró védelmi vonalat és az állandó hadsereget. Magyarország azonban a feudális államhatalmak megújhodásának kezdetén nemhogy előbbre lépett volna, hanem elért fejlődési szintjéről is visszaesett: elvesztette területe egyharmadát, ami megmaradt, az két államra tört szét. Az erdélyi fejedelemség a török harapófogójába ékelődve csak viszonylagos önállóságot teremthet magának. A királyság pedig a Habsburg birodalomba tagolódva kettős állami életet él, mert itt két hatalmi pólus létezik: a rendi magyar állam Pozsonyban és a centralizálódó, majd a maga abszolút hatalmát kiépítő Bécsben. A magyar végvári vonal nem egyedülálló jelenség Európában. Az Adriától az Azovi tengerig, Ukrajnától a Mediterraneum váráig hosszú végvári láncolat fut az oszmán hódítás ellenében. Sajátossága a magyar végvári vonalnak abban áll, hogy az ország közepét szelte át, mindvégig a török terjeszkedés főirányába esett, és nem egyetlen államhatalom organizációs munkája hozta létre. Az erdélyi fejedelemség végváraira egészen az utolsó időszakig nem nehezedik akkora nyomás, mint a királyságbeli várakra, nincsenek olyan nagyszabású építkezések sem, mint Magyarországon. Szerényebbek a létszámok, enyhébbek a fenntartási költségek. Szervezet és ellátás archaikusabb és kevesebb változást mutat. Mégis mindvégig, még Apafi fejedelemségének súlyos évtizedeiben is, az 1660—1664 nagy veszteségei után a végvári társadalom nyugadotabb és kiegyensúlyozottabb viszonyok között élt, mint a királyságban. Magyarországon a végvárak soha nem voltak korszerűen kielégítő módon, vagy akárcsak ellátva és felszerelve. 1576: „Immár koldusoknak, nem szolgáló népeknek láttatunk lenni” — Lévaiak.2 1607: „Mezítelenek, költség-telenek és éhezők vagyunk” — Szécsényi őrség.3 1630: negyedfél észtendeje elmúlt mióta fizetésünk nem volt. Az nagy fizetetlenség végett, annyira jutottunk, hogy sokan közülünk nem tudván mihez nyúlni puskájokat, némelyek szablyá- jukat, némelyek lovukat eladták, teljességgel elfegyvertelened10
