Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)
A vár tervszerű és szervezett feltárása 1925 és 1932 között - A templomromok ásatása
még meg azt a lejárót ahhoz a kocsikkal járható alagúthoz, mely a Sötétkapu alatt indult ki és a Sáncba vezetett. Erről az alagútról említést tesznek a szepesi kamara építési naplói is. Pataki Vidor dr. felkutatta a szepesi kamara iratai között az egri vár 1530—1550-ig tartó átépítésére vonatkozó adatokat. Nincs még felkutatva sem az egri vár északi frontja, sem a börtönök, a „Halottak útja”, az arzenális cáljait szolgáló termek, a várost és a várat összekötő folyosó, stb. stb. Ezért a jövő évben nemcsak a város tanácsa, által ígért nagyobbmérvű intézményes támogatásra, de mindenféle más pénzforrás igénybevételére is szükség lesz. Dr. Pálosi Ervin.”5!> Három nap múlva újra helyet adott az Egri Népújság Pálosi egy hosszabb cikkének, ezúttal „A várbeli Szent János székesegyház területén végzett ásatások” témájából. A cikk tudományos összeszedettsége, az adatok sokasága és pontossága már annak a munkának az eredményeit hozta, amelyet Pataki Vidor kutatásai jelentettek. A cikk ismertette a templom történetét, majd annak leírását: ,,A főhajó szélessége 14,75 m, ami a legnagyobb hajószélesség, amely gótikus templomnál használatos volt. A várfaltól a megmaradt pillérkötegig, — melyen jelenleg Szent István szobra áll, — majd onnan a quadrum északnyugati sarkáig ásott kutatóárok igazolta azt a sejtést, hogy a Szent János székesegyház területén ma legalább 5—6 méter törmelékréteg fekszik. A gótikus székesegyház padozata 5—-6 méter mélyen fekszik, s csak ez alatt 1 1/2 méterrel bukkantunk rá a románstílusú altemplom falaira, illetőleg boltozatára. Az altempom padlója tehát k.b. 2—4 méterrel mélyebben fekszik, mint az Eger—putnoki vasút sínszintje. Ezen kutatóárok egy pontján leástunk 8 méter mélyre, de mindenhol mesterségesen odahordott földrétegre bukkantunk. Az egri várdombnak csak északi és nyugati része természetes eredetű. A vár keleti oldalának 3/4 részét, a déli részét egészen mesterségesen töltötték fel. De még a legrégibb részeken is 1 1/2 méter magas kultúrréteg fekszik az épülettörmeléktől el nem borított várudvaron. A Janicsár udvar (Varkoch kapu) és a laktanyák közötti útvonalon a régi várkövezet 1 1/2—2 méter mélyen fekszik. A fenti kutatóárok segítségével feltárt falak arra engednek következtetni, hogy Perényi Péter 1540 körül Magyarország legnagyobb székesegyházának nemcsak a szentélyét rombolta le, hanem a quadrum kétharmadát is, és a templomnak kelet felé nyitva álló hajóját egy 3 méter vastag fallal zárta el. Ezen fal déli vége elé a törökök egy félköralapú tornyot építettek, mely jól látható Braun-Hoggenburg 1617. évi tempomrajzán. A Perényi által épített faltól keletre a székesegyház padozatát is felszedték. Míg a székesegyház quardumának két pillérére 270 és 330 cm mélységben ráakadtunk, a negyedik (északnyugati) pillérre azonban még 57
