Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)
Függelék - Az egri vár kerámiai műhelyéről (1932-1945)
meglevő állapot fenntartására is kevés volt. — Ezért szünetelt 1932 tavasza óta a vár feltárása. Ez időben a várban minden munka a korábban napvilágra került múzeumi anyag rendezésében merült ki. Az ásatásokat nem azért szüntették meg, mert Pálosi Ervin és munkatársai belefáradtak a sok gonddal járó tevékenységbe, hanem elsősorban azért, mert ennek 1932 nyarán jóformán már semmi anyagi fedezete nem volt. Az anyagiakkal a kutatók a normális gazdasági viszonyok között sem voltak gazdagon ellátva. Eddig is a személyes kapcsolatuk, tekintélyük, fáradhatatlan agitálásuk útján sikerült a szükséges legszűkösebb pénzösszeget előteremteniök, hogy az ásatásokat végezni lehessen. Amikor 1932 tavaszán az első filléres gyorsvonat Egerbe érkezett, akkor merült fel először az ötlet, hogy a városba látogató idegen számára olyan helyi nevezetességű emléket kellene adni, amiről mindig visszaemlékeznék Egerre. Ez ötlet nyomán rendeztek be a kazamata-lejáróban, a Setétkapu belső boltívei alatt egy mintapincét, ahol márkás egri borokat lehetett vásárolni. Jövedelmező üzlet is lett volna ez, ha az üvegkartell általi szállított üvegek nem drágították volna meg a keresett bikavért és sillert. Ezért kezdtek gondolkozni egy olcsóbb vállalkozás lehetőségén, amely egyrészt anyagi bázis lehetett volna az ásatások számára, másrészt megoldotta volna az egri speciális emlékek készítésének problémáit is. — Kerámiai műhely felállítását tervezték. 1932. nyarán a vár északi bástyájának egyik kazamatájában csendben, minden feltűnés nélkül megkezdődött az építkezés. Kemencét raktak, falaztak, ácsoltak, iparművészek, fazekasok jöttek, agyagkísérleteket folytattak, fazekasműhelyt rendeztek be. Az ásatások során több egyiptomi formájú, karcsú korsót találtak. Ezt vették mintául, és megkezdték elsőként ennek a gyártását. Kiváló anyaggal dolgoztak. Hamarosan több száz egyiptomi korsó készült el. (A korabeli újságtudósító szerint „méltó edény a nagyhírű egri borok számára, és csinos, ízléses emlék is”.) — De készítettek hamutartókat bástyadíszítéssel, a minaret kicsinyített figurájával, levélnehezékeket, söröskorsókat is. A nyár közepén az Eger újság tudósítója mintegy előzetesként arról tudósított, hogy a piacon hamarosan megjelennek az egri vár fazekasműhelyének kitűnő készítményei, „s az idegeneket szépen motivált korsókban várja a nemes bikavér a kazamaták mintapincéjében. Bizonyos, hogy a közönség hamar megszereti ezeket a praktikus és szép holmikat, úgyhogy rövid idő múlva terjeszkedhet is a műhely, amely hivatva van a kazamaták feltárásának elégséges anyagi bázist biztosítani”1 Ilyenformán az Eger várában készült kerámia, amelyet félig-med- dig a szükség teremtett meg, „rövidesen ismert márka lesz ebben a műfajban”2 Megindult tehát, és 1932 őszétől már eladásra termelt a műhely. Az 1932. évi bevételi elszámolásban a várásatás vezetője „kerámiai tárgyak eladásából” 1031,16 pengőt szerepeltetett.3 136
