Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)
Mesterremekek
készítésére kötelezték az ifjút. A remek általában az ifjú mesteré maradt, de sokszor a céh is értékesítette, és ezzel vagyonát gyarapította. A céhbe való felvételért jelentős összeget kellett fizetni és lakomát, ún. „meslerasztalt” adni a mesterek számára.205 A céhbe való felvétel alapja tehát a korai céhlevelekben részletesen előírt remek készítése volt, feltéve, ha a mester- jelölt minden egyéb feltételnek is megfelelt: törvényes ágyból származott, az inasidejét kitöltötte, az előírt vándorlóéveit igazolta, nős, vagy vállalja, hogy egy éven belül megnősül, és meghatározott időn belül polgárjogot szerez. Később a céhek szűk, egyéni érdekeik védelmében egyre nehezebb és költségesebb remeket írtak elő, majd sok helyen elhagyták a remekkészítést, s helyette vagyonnyi belépődíj befizetésére kötelezték a jelöltet. A remek bemutatása után a mesterjelölt költséges mesterlakomát volt köteles adni, nem is szólva a remek készítésénél felügyelő mesterek „fölöstököm”- éről, azaz étkeztetéséről. A céhek legtöbbször maguk írták elő a lakoma hosszú, gazdag étrendjét.206 A vándorlásból hazatért legény kérte a céhet, hogy jelöljenek ki a számára remeket, melyet ha elkészített, a céhmesterek sorába lépett. A céhes szakirodalom szerint, különösen a XVIII. század végétől ez volt az a pont, ahol a szervezet legjobban bizonyította korszerűtlen voltát, ui. hatalmukat féltve a céhen belüliek igyekeztek megakadályozni az új tagok bekerülését. A legjobb eszköz a céh kezében a teljesíthetetlen remekek készíttetése, ill. a már elkészült munkák visszautasítása volt. Megkövetelték azt is, hogy a remeket készítő legény előzetesen mutassa be a rajzot arról, amit meg akar valósítani. A remekek általában valamilyen használati funkcióval rendelkező tárgyak voltak.207 A remek készítésének szokása Egerben sem szűnt meg a céhek 1872 utáni felbomlásával. Korábbi gyűjtéseim során adatközlőim állítása szerint több szakmában egészen 1945-ig bevett gyakorlat volt.208 79
