Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)
A céhek lakomaedényei
Magyar fordításban: „Éljen Báfi Sámuel. Az úr 1872-ik évében. Igyunk fiúk, igyunk bort, a vizecske másra való. Ha bort iszunk, a vizecskéről megfeledkezünk. Ne igyál fiú, ne igyál vizet, mert béka jár benne. Itt a bor, igyál, ez jó orvosság. A bornak megvan a saját tulajdonsága, nem issza ezt minden bolond. Igyunk bort, jót, de ki tölti ki nekünk. Krisztus urunk kitölti, hiszen ő jó gazda. Ha jövök a kocsmából, asszony hallgass, ne szólj semmit, hogy el ne verjelek. Éljen, éljen, ki e korsóból majd iszik Bakabányán. Jan Szoszka fazekasmester készítette Pukanecen.” A szlovák és helyenként magyar nyelvű tréfás feliratból kiderül, hogy a korsót 1872-ben Jan Szoszka bakabányai szlovák fazekas készítette, s hogy Báfi Sámuelt élteti, s köszönti a vers. A tárgyat az előbbiek figyelembevételével ún. adomány tárgyként is számon tarthatnánk, ha éppen nem szerepelne rajta a bányászjelvény. Bakabányáról közismert, hogy régi bányásztelepülés. 1321- ben már királyi bányatelepítmény volt, s városi jogosítványait valószínűleg Károly Róberttól nyerte el. Zsigmond király korában az alsó-magyarországi bányavárosok szövetségébe, mint önálló tag foglalt helyet és ezekkel együtt engedtetett át Borbála és más későbbi királynéknak. így lett része a szövetséges városok jogaiban és privilégiumában. A XIX. században már csak nagyközség, s a környéken még ugyan bányászták az arany- és ezüstércet, azonban ezek termelése leáldozóban volt. 1891-ben már mindössze 300 kg aranyat és ezüstöt hoztak napvilágra.108 Meggyőződésünk, hogy a fentiek ismeretében a korsó a bakabányai bányászok számára készült, a céhkorsók készítési gyakorlatához hasonlóan. Ezért szerepel rajta név. — Báfi Sámuel neve. Egyéb összehasonlító anyag birtokában megálla43
