Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)
Céhpecsétnyomók
ahol a viszonylag kedvező légkor új virágzást eredmenvez. mely viszont csak kérészéletű lehetett.8 Ezt előre kellett bocsátanunk, ui. az egri múzeum céhes anyagának legjava — egy-két kivételtől eltekintve — XVIII—- XIX, századi eredetű. Tehát, abból a korból származik, amikor a céhek még utóvirágzásukat élték Európa keleti részében. Bár a mélyben érezhetők és kitapinthatok a céhrendszer általános válságtünetei, az iratok vizsgálata során előtűnnek a céhek nyújtotta szűk keretek, mindez a céhes élet tárgyaiból nem derül ki. E tárgyaikat a funkció meghatározza, s ezeken a változások csupán technikai, készítésbeli fejlődést jeleznek. CÉHPECSÉTNYOMÓK A céhes élet általánosan elterjedt használati tárgyai közül a pecsétnyomó alkalmazását a gazdasági élet, s ezzel összefüggésben a jogviszonyok differenciálódása hívta életre, s terjesztette el. A céhek Európában már a XIII. századtól, míg Magyarországon a XV. század második felétől használtak pecsétnyomókat. A pecséthasználat a céheknél Nyugat-Európá- ban a XIV. században már általánossá vált, magyar földön csak a XVI—XVII. században lett azzá.'* A céhpecsétnyomók jelentőségét emelte, hogy a céhek virágzása idején még ritkaság volt az írástudás. A keresztekkel jelzett, vagy hasonló „kezevonások” mellett, az igazi hitelességet a céhpecsét jelentette, egyrészt mert általa nemcsak az ember, hanem a céh mint testület bizonyított, másrészt a céhpecséteket jellegzetes ábráik révén még az írástudatlanok is felismerték.10 A céhpecsétnyomók azért is fontos tárgyak, mert sok esetben már a meglétükkel egy-egy valaha működött céhszervezetről adnak bizonyságot. Minden céhszabályzat intézkedett arról is, hogy a céhnek pecsétje legyen, amellyel csak a céhmester, vagy annak helyettese élhet v. használhat hivatalosan. A céhpecsétnyomók biztonságos őrzése végett a céhládákban rend9