Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)

„Pimpó, pimpó, zsugorodj a számban!" Játékok a természetből Már gyermekkorban megkezdődött a település határának megismerése. A réten játszásra is adódott alkalom, megismerték a növények lelőhelyét, tulajdonságát, felhasználhatóságát. Játékaik állatcsontból, kukoricacsutkából, csuhéból, szárból, fűzvesszőből, gyékényből, termésekből, virágokból, rongyból, agyagból készültek. Esős idő után a fiúk között kedvelt volt az agyag, homok- vagy a sárhajigálás. Hajlékony fűzvesszőre sárgombócot gyúrtak és azt célba „Bakszeker" játék szállítóeszköz Készítette: Répás Imréné, Mátraballa, 2010. suhintották, fának a törzsére dobták. A fűzfaágból, nádból sípot faragtak, vagy pecanyelet készítettek. Gyenge fűzfavessző gyövesztése, vagyis a kéreg lehúzása után hangszereket készítettek. így készült a fingó, vagy háp, valamint a szélesebb kéregdarabokból összeállított kürt, melyből az újabb az egri Bíró László, az 1965-ben készített pedig a sajóvelezdi Poczik Bálint munkája. A zúgattyú vagy a két kukoricaszárból készült muzsika és a kakukk-hívogató agyagfütyülő, a hangszerek egyszerű változatai. Hajlékony vesszőből bakszekeret kötöttek, amin szénát szállítottak. Mátraballán a felső vízszintes ágakra vesszőfonatot készítettek 10 cm-es magasságban, így a vessző által határolt belső mélyedésből a fűcsomó már nem esett ki, bátrabban húzogatták. Készítője a mátraballai Répás Imréné ajándékozta gyűjteményünknek. A tavaszi játékok legfőbb játékszere a szőrlapta volt. A szőrlap tát maguk gyúrták a tél végén otthon gyűjtött marhaszőrből. Gombócot formáztak belőle, majd vízzel vagy nyállal, körkörös mozdulatokkal erős labdává alakították. A rongylabdát kötözéssel készítették gömbformára. Ördögmotollának nevezték a hinta körforgós változatát. A fiúk körében a játékfegyverek változatai, a parittya, gumipuska, nyíl és krumplipuska voltak népszerűek. Ősszel és tél végén a sáros utakra gólyalábat, vagyis cséklyét készítettek. Bodony, Párád és Bükkszenterzsébet vidékén az 1930-as években iskolába jártak rajta, sáros időben a férfiak a templomba is cséklyével mentek. Mátraderecskén a sárga, kemény héjú tökre szemet, szájat, fogat véstek, belsejében gyertyát gyújtottak. Sötét estéken gólyalábbal vitték a tököt, s ijesztgették a falubelieket. Ablakba tették, bekopogtak, előfordult, hogy üldözőbe vették a gólyalábasokat, akik ha nem jól tudtak szaladni, elestek, s őket jól meghempergették a sárban. A pimpót, gyermekláncfüvet leszedték, szárát behasították, s közben mondogatták: „Pimpó, pimpó zsugorodj a számban!" Majd szájba vették, s kis idő elteltével a szár összezsugorodott. •«irnwu»* 8