Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)

paraszti munka éves rendje, az ünnepek ismétlődése, a hagyományos népi kultúra, rendet szabott a játékok elsajátításában és készítésében. A kiállításban a Heves és Borsod megyei népi játékok típusai elevenednek meg, az eszközös, a mozgásos, a szellemi, a párválasztó játékok, mondókák és jeles napok sokasága közül néhány értékes leírást is közlünk a játékot tanulni vágyóknak. A városi gyerekek játékai már nem csak a maguk készítette darabokból álltak, a gyáripar játékkínálata a 19. század második felétől ontotta az újdonságokat. A felnőttek kultúrájának divatos irányzatai jelentek meg a játékokban. A polgári családban a babaházak, babaszobák, bútorok, porcelánkészletek és edénykék segítségével gyakorolták a kislányok a lakberendezést, a háztartás vezetését, az ízlést, az etikettet. A technika újdonságai, az óraszerkezetes fémjátékok, a vasút- és autómodellek a fiúk játékait forradalmasították. „Szántsunk, vessünk, boronáljunk..." Népi játékok Heves megyében Heves megye északi, palóc településein a 19 század utolsó harmadában jobbára nagycsaládban éltek, vagyis három-négy nemzedék lakott együtt egyetlen lakóházban. A születéstől a felnőtté válásig a gyermek hol észrevétlenül, hol tudatos tanítás eredményeként ismerkedett meg a szokásokkal, hagyományokkal és belenevelődött a munkába, a közösségbe. A nemek elkülönülése először a játékok különbözőségében nyilvánult meg. A fiúk elsősorban kis szekerekkel, ostorral játszadoztak, amelyek Kettős járom Felsőtárkányi 9 éves kisfiú munkája. 1950. elé csontból, vagy kukoricaszárból készült állatokat fogtak. A röppentő, ugró játékszerek közé tartozik a libatoll szárából hasított bolha és a libamellcsontból készüt ugró szöcske. Markazon a 4 Utcakép talicskával és ostorral játszó kisfiúkkal. Egerszalók, Bakó Ferenc felv. 1957. Kisszekér Eger, 1920-as évek