Szilasi Ágota, H.: Holló-gyűjtemény a Dobó István Vármúzeumban. Kiállítás Holló László festőművész alkotásaiból. Eger, Dobó-bástya (Eger, 2008)

vitatkozó fintor, senkihez sem szóló monológ. Tudomásul vétele, beismerése elvetélt prófétaságának, izoláltságának, kívülállásának, illetve a művészet öncélúvá válásának, társadalmi ellényegtelenedésének, mégis hordozói az elzárkózásból kitörni vágyó közlésvágynak.

Ugyanígy saját sorsuktól terheltek azok a figurák, melyek hétköznapi tárgyú képeit népesítik be. Szabadon álló, tájba helyezett aktjait fény veszi körül, de gyakran vissza-vissza tér alaptémáihoz, a paraszti élet drámájához. Olajképein és grafikáin nem elsősorban az etnográfiai vagy szociográfiai érdeklődés, a realizmus kerül hangsúlyozásra, hanem a mítoszalkotó szemlélettel az emberi létezésben rejlő általános tragikum felmutatása. CKérészszedők, 1931, Lucernakaszálás, 1928). A sajátos ecsetkezelés hatására ezeken is feloldódik a testek tömege, s a szeszélyesen fel-felvillanó fények szinte átlényegítik a figurákat. A horizont fölé emelkedő, s így felmagasztalt figurák nem csupán saját sorsuknak hordozói, hanem általános értékek, jelentések, megformálói talán heroikus hősei lesznek {Hazatérők, 1929, Pásztorlány, 1929, Homokhordás a dadairévnél, 1930, Angelus, 1931).

1928-1968 között nyarait Tiszadadán töltötte, s az ott készült művei hamarosan sorozattá szerveződtek. Az ott élő közösség életének részesévé válva a leghétköznapibb témákat is megörökítette: mezei munkát, tehenét terelgető parasztokat, kosarat fonó asszonyokat, Tisza parti fürdőzőket... {Vasárnapidelelők Dadán, 1938) Ezekből a portrészerű alkotásokból mély együttérzésre való képesség, emberismeret, léleklátó tehetség olvasható ki. Szinte a jelenlét élményét, a történés víziószerű látványát, mégis kitapintható valóságát adják könnyed megformálásukkal.

A második világháborút {Debreceni csata, 1948) követő diktatórikus rendszer mellőzését átvészelve a hatvanas években képtémái vidámabbak, színei élénkebbek lettek CFácánosban, 1970). Az idős mester megújulását hozta a szakmai elismerés, a budapesti kiállítási lehetőségek, felajánlott képzőművészeti főiskolai, ám el nem fogadott tanári állás, néhány állami megbízás {Árkusok, és a debreceni krematórium falképei) s második feleségével való házassága.

Külön egységet képeznek életművében rajzai, akvarelljei. Nem egyszerű újgyakorlat, hanem a profán létezés megélt életformája volt számára a rítusszerű rajzolás. Kiállításain is gyakran szerepeltette önálló életet élő, egyedi érvényű grafikáit. Genthon István is lejegyezte egy kritikájában, hogy Holló „kitűnő rajzoló, aki szinte játszik a vonalak érzéki szépségével, a tömegek hatásos kontrasztjaival”. Ebből a rajzi hagyatékból válogat az Ujváry Zoltán által a

10