Szilasi Ágota, H.: Víz - fény-szín-tér. Stílusvariációk egy technikára. Egri Országos Akvarell Biennálé 1968-2004 a Dobó István Vármúzeum kortárs akvarell gyűjteménye (Eger, 2006)

„Az elmúlt évek során képzőművészetünk mostohagyermekévé vált az akvarell műfaja, (mely napjainkban) válaszút előtt áll. Megmarad-e műkedvelő és képcsarnoki szinten..., vagy pedig részt vállal az új művészet kialakításában. Hogy sikerül-e? Azt csak a jövő döntheti el, és az, hogy a technika művelői megkapják-e a megfelelő támogatást. Az idei tárlattal induló Egri Akvarell Kiállítás, amely kétévenként kerül megrendezésre, megadja a gyakorlati lehetőséget, mert lehetőséget ad a felmérésre, az önvizsgálatra és az új utak bátor keresésére. " E jövőt feltételező, új utak bejárására ösztönző szavakkal indította útjára 1968-ban Németh Lajos művészettörténész a kiállítássorozatot. Talán elismeréssel szólna ma is, ha tudhatná, hogy a vízfestészetnek e találkozóhelye napjainkra rangos, a legtöbb hazai kortárs alkotó munkásságát bemutató fórummá szélesedett. De tudnunk kell azt is, hogy a rendezvény szervezőinek, rendezőinek nem volt soha egyszerű a feladata, hiszen meg kellett küzdeniük azzal a sajátosan magyarországi problémarendszerrel, hogy a médiát, a gazdaságot, így a kultúrát és a mecenatúrát... főváros-központúság uralta és uralja ma is.

Mégis e tárlat szakmai kivitelezését felvállaló egri Dobó István Vármúzeum mára, a kortárs akvarell terén az egész országra kiterjedő gyűjtőkörrel, s magas kvalitással bíró, közel százhetven darabos gyűjteménnyel rendelkezik - elsősorban az elköszönt évszázad utolsó negyedéből és az ezredfordulóról. Úgy a kiállításokon, mint a gyűjteményben különösen a nyolcvanas évek elejétől figyelhető meg pozitív átalakulás a kiírás feltételeinek megváltozása következtében. „Geometrikus hangsúlyok és lírai absztrakt foltkompozíció, nagyvonalú motívumhasználat és aprólékos részletezés, a valóságra utaló, de bonyolult áttételekben játszó stilizáló és festői látomás, szimbolikus és transzcendens álomkép, egyéni mitológia és hűvös tárgyszerűség - talán ezek lehetnének a címszavak, amelyek kibontásával ezen együttes közelébe kér ül hetünk. "{VJ ebnet Tibor) A biennálék színvonalát példázza az a tény, hogy a Magyar Nemzeti Galéria modern akvarell anyagának fejlesztése is elsősorban az egri tárlat mércéje alapján, s gyakran annak anyagából történt, illetve figyelemre méltó az az érdeklődés, mely a hazai és a külföldi kiállító helyek részéről az egri múzeum kollekciója iránt megnyilvánul.

Mára már nem titkolt tény, hogy a majdnem negyven éve kialakuló, az egész országot behálózó biennálé rendszer a hivatalos

5