H. Szilasi Ágota szerk.: Az egri vár története. A gótikus palota kiállításának ismertetője (Eger, 2004)

VII. terem

terem „Engedje Istenem látni szemeimnek, vég Eger várát is adja kereszténynek Kohárr István 1683 szeptemberében Bécs alatt a császári és a vele szövetséges lengyel csapatok fényes győzelmet arattak a török hadak felett. A következő évben megalakult törökellenes nemzetközi koalíció, a Szent Liga megindította a háborút, melynek stratégiai célja az Oszmán Birodalom európai hatalmának megtörése volt. 1686-ban a szövetséges erők felszabadították Budát, Szolnokot, Hatvant és (Török-) Szentmiklóst. A következő év nyarán az Antonio Caraffa altábornagy vezette császári haderő megkezdte az egri blokád kialakítását, elvágva a vár védőit az utánpótlástól. Az Egei- bevételére felvonuló magyar és német csapatok Giovanni Battista D'Oria őrgróf és gróf Koháry István bányavidéki ff vicegenerális parancsnoksága alatt szoros ostromgyűrűt vontak a város köré. A korábban még ki-kitörő törökök 1687 november végére már kiéheztetve kezdték meg a kapitulációs tárgyalásokat. A török parancsnok, Rusztem pasa és Caraffa altábornagy által aláírt egyez mény értelmében december 17-én a vár leltárának felvétele után a védősereg a civilekkel együtt szabadon elvonulhatott Nagyvárad irányába. Több száz török keresztény hitre térve a városban maradt, leszármazottaik mais Egerben és környékén élnek. .,Búsongva állok romjaid felett Eger!' Tárkányi Béla A felszabadult várat császári védősereg szállta meg. A vár hadi jelentősége a török harcok után csökkent, és 1702-ben a budai katonai főparancsnokság a fenntartás magas költségeire hivatkozva elrendelte az egész vár megsemmisítését. Akivitel nehézségei és rendkívül költséges volta miatt csak a külső vár lebontására került sor. A felrobbantott várfalak és bástyák kőanyagát a városban folyó építkezéseknél használták fel. A külső vár teljes megsemmisítésével kelet felöl gyakorlatilag védhetetlenné vált belső vár katonai fontossága utoljára az 1703-ban kitört Rákóczi szabadságharc idején nőtt meg. Akuruc csapatok 1704-ben hónapokon át tartották blokád alatt a várost és a várat. Eger katonai parancsnoka a védelmet kilátástalannak ítélve 1705. január 2-án szabad elvonulás fejében átadta a várat gróf Forgách Simon kuruc generális csapatainak. Eger az egész szabadságharc alatt a kurucok egyik legfontosabb erőssége volt, a fejedelem is többször időzött itt. Jelentőségéhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy Telekesy István egri püspök, a főpapok közül egyedül, Rákóczi mozgalma mellé állt. A szabadságharc végén Eger volt a fejedelem egyik utolsó reménysége. Ezért megerősítésére és ellátására nagy gondot fordított. A várt külföldi segítség elmaradt, így az ostromzárral körülvett erődítményt Perényi Miklós kuruc főkapitány 1710. december l-jén kénytelen volt átengedni a császári seregeknek. í i 32