H. Szilasi Ágota szerk.: Az egri vár története. A gótikus palota kiállításának ismertetője (Eger, 2004)

I. terem

Zománcberakásos függők. 11. század 1973-74-ben az egri várban, a Setét-kapu melletti kiszolgáló épület alapozási munkálatai közben, egy igen jelentós kiterjedésű románkori temető területén közel háromszáz sír került feltárásra. A többrétegű temetkezések elemzését, leletanyagát Kozák Károly régész az Egri Múzeum Evkönyveiben közölte. A temetkezések legkorábbi időszakát — ezt főként a 278-as számú sír analógiája alapján teszi — a 10-11. századra datálta. Egy női sírban találták azt az európai vonat kozásban is jelen tős félhold alakú, színes zománcberakásos függőt, amelynek kora ugyancsak all. századra keltezhető. A temető sírjaiban talált említett zománcberakásos függőkhöz hasonló ékszerek Eger környékén - temetkezések mellékleteiként - máshol is előfordultak: így a verpeléti templom mellett, valamint a pétervásári vár területén, a mai templomdomb délkeleti részén. Ezen ékszertípus I leves megyei többszöri felbukkanásában. s párhuzamaiból kiindulva korai Felső-Ausztria-i kapcsolatokat tételezhetünk fel. A vártemető ásatásai során előkerült leletek. 11. század A rotunda körül eddig feltárt sírokból, melyek mintegy 200 mellékletet is tartalmazott, számos, művészeti értéket és etnikai érdekességet hordozó tárgy került elő. A korai temető sírjaiban előforduló különböző méretű és típusú öntött bronz mell keresztek a középkori bronzművesség legkorábbi emlékei közül valók. \ leletek többsége a Szentföldön készült és a 10-11. században a zarándoklatokkal terjedt el egész Európában és a Kárpát-medencében. Úgy az ereklyetartó-, mint a mellkeresztek bizánci keresztény hatást tükröznek. A sírokból jelentős számú, különböző méretű „S" végű hajfonalkarika és gyöngy került elő. Egy-egy sírban négy-öt, sőt olykor nyolc hajkarikát is találtak. E lelettípus gazdagsága révén a 11. századtól egészen a 14. század végéig nyomon követ hető különböző variációinak használata a magyar viseletanyagban. Előkelők, szegények, nők és férfiak egyaránt viselték. Anyaguk változatos: bronz, ezüst, de arany is akadt közöttük. A korai magyar temetőanyagban gyakran előforduló női ékszer a sodrott réz vagy bronz szálakból készült nyakperec, az úgynevezett torques. Szakemberek véleménye szerint e viseletkiegészítő divatja keleti kapcsolatokra utal. 6