Petercsák Tivadar - Veres Gábor: Dobó István Vármúzeum (Eger, 2003)
I. Történeti bevezető
PŰRTÍNELMI BEVEZETŐ István király 1001-1009 között alapította az egri egyházmegyét, amelynek központja évszázadokon át a várban volt. Az újabb régészeti kutatások feltárták a legkorábbi püspöki udvarházat, amelynek a keleti végében megmaradtak egy 10—11. századi keresztelő kápolna maradványai. Feltehetően Szent László idejében, all. század végén készült el a Szent János evangélista tiszteletére szentelt háromhajós püspöki székesegyház. Az egri főpapok az egyházmegyei igazgatáson kívül gyakran láttak el országos jelentőségű feladatokat, de döntő szerepük volt a középkori kultúra, a művészetek helyi terjesztésében is. 1204-ben az egri székesegyházban temették el Imre királyt. A tatárjárás után IV. Béla király engedélye alapján 1248-ban kezdték el az egyházi központ védelmét biztosító kővár építését. A kanonokok és a szolgálónépek házai mellett a püspöki udvartartás számára Beckensloer János építtette meg az 1470-es években a ma is álló gótikus stílusú palotát. A vár életében kiemelkedő volt a reneszánsz püspökök tevékenysége. Nagylucsei Orbán Mátyás király egyik legfőbb belső tanácsadója volt, Egerben pedig a késő-gótikus székesegyház megépítése fűződik nevéhez. Bakócz Tamás saját költségén fejezte be a székesegyház kápolnakoszorús bővítését. A püspöki központ érdekében folyamatosan bővítették a vár védelmi rendszerét. Mind a korai gótika idejére tehető belső- és külsőtornyos, mind a később alkalmazott ó- és újolasz bástyás szerkezet nyomai megtalálhatók Egerben. Az egri vár szerepe a 16. század közepén változott meg, és az Oszmán Birodalom nyugat felé terjeszkedésének időszakában a püspöki várból a felvidéki bányavárosok védelmét biztosító erődítmény, végvár 4
