Berecz Mátyás – B. Gál Edit – B. Papp Györgyi – Császi Irén – Fodor László – Horváth László – H. Szilasi Ágota: Heves megye első ezer éve (Eger, 2000)

Államalapítás, a vármegye kialakulása

országos jogszolgáltatás vármegyék szerinti fejlődése teljesen átalakította a régi királyi központosított ispánságot. Ehhez hozzájárult a várbirtokok eladományozása is. A régi várispánsági szervádból lassan kialakul a vármegyei terület fogalma és új tisztségviselői. Az új vármegyék kormányzata egyrészről királyi, másrészről autonóm jellegű. Ezen új közigazgatási formára mi sem jobb példa, minthogy 1271-ben a király még személyesen jelenik meg a törvénykezésen. „Ősi szokás szerint" a Heves melletti Hajóhalmán összegyűjti a Tisza-vidék nemeseit és panaszaikat meghallgatja. Utóbb ezeken a gyűléseken a királyt már a nádor helyettesíti. A megyéből is több helyről vannak adataink ilyen jellegű nádori gyűlésekről: így pl. 1281-ben Verpeléten, 1343ban Kompolton voltak hasonló gyűlések. Ezekből a nádori gyűlésekből fejlődött ki az önálló vármegyei gyűlés. Egernek mint „ősi" püspöki központnak, megyei közigazgatási megerősödése a XIV század második felére teljesedik ki. Nemrég fejeződött be annak a korai keresztelő egyháznak, körkápolnának (rotundának) a régészeti kutatása, mely körül feltárt temető leletanyaga alapján ezen a területen mára X-Xl. sz.-ban jelentős keresztény népelemmel számolhatunk. A tatárjárás után a király példáját követve rohamosan épültek a maradandó erősségek, a kővárak. Az egri vár építésére 1248-ban Lambert egri püspök nyert engedélyt IV Béla királytól. 1295-ben egy oklevélben már az egri püspök szarvaskői várának földjéről történik említés. A XIV. század közepén egyértelmű okleveles adat mutatható ki a püspökvárról. Ludánvi Tamás püspöknél találunk először említést magáról a püspöki palotáról, i 424-ből ismerjük az első várnagyot: Sebestyén castellánust. E néhány adatból, de a püspöki központ és a vár területén eddig végzett régészeti feltárások eredményei alapján is kijelenthetjük, hogy az méreteiben, épületeinek műves szerkezetében, „pompájában" nem lehetett alábbvalóbb a budai, vagy visegrádi várainknál. Ugyanezt mondhatjuk el templomairól, a Szt. János evangélistáról nevezett székesegyházáról, vagy a mellette lévő Szt. István prépostsági templomról. Megyénk egyébként sem szűkölködik korai építészeti emlékekben. Gondoljunk csak Feldebrőre, ahol díszes altemplommal (temetkezési hellyel) rendelkező centrális szerkezetű, helyreállított és bemutatott falmaradványok, pillérek és szerkezeti elemek jelzik az egykori Abák birtokterületét, építőtevékenységét a korai keresztényi művészet igényes alkalmazását. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk Tarnaszentmária piciny templomának és altemplomának említését, melynek kutatója, Kozák Károly szerint történeti szálai talán még „Géza fejedelem anyjáig" vezethetők vissza. Megyénkben igen korán meghonosodtak a különféle szerzetesrendek. Elsősorban a bencések, akiknek jeles kolostoruk volt Kompolton, Abasáron. A kompolti apátság területéről nemrégiben három gótikus díszes kehely került elő, bizonyítva az egykori kegytárgyak művészi megformálását. A eisztercita rend egyik korai kolostorának feltárt maradványait és templomának megmaradt ép részleteit találjuk a Bükk hegységben Bélapátfalván a Bélkő sziklái alatt. De említhetnénk középkori püspökeink alapító és donátori tevékenységeként életre hívott más rendeket, mint pl. a 1347-ben II. Miklós püspök által alapított magyar fogantatású pálosrend Mária Magdolna kolostorát Felnémet határában. Megyénk nagyobb településeinek városiasodását jelentősen elősegítette a szerzetes, elsősorban a kolduló rendek, megtelepedése. Korán megvetették lábukat megyénkben többek között a ferencesek, akiknek Egerben és Gyöngyösön is tekintélyes rendházuk és templomuk volt, tevékenységük évszázadokra meghatározta a települések életét. Eger város több kisebb, korábban önálló településből lett várossá. Ezek: Álmagyar, Tihamér, Cigléd, Szöllöcske. Önállóságukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy például Álmagyar településnek saját vásártartó