Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Megszégyenítés

— 29 — A pellengért súlyosbíthatta a szégycnkő. A bűnösnek a nyakába akasztott kővel kellett bizonyos ideig a szégyenoszlophoz kötözve állnia. Gyakran a pellengérre állított tolvajok nyakába akasztották az általuk lopott tárgyakat. H. Erzsébetet azért állították pellengérre, mert az ispotály építésénél meszet lopott: „12 óráig az Kaloda mellett az meszes Sajtárt az Nyakában köttetvén ott állyon" (Eger, 1730). A régi egri ítéletekben különböző javak eltulajdonítóinak, lopott holmival a nyakában pellengérre állításával találkozunk. így 1745-ben lúd, 1756-ban fa, 1767-ben uborka, káposzta és hagyma stb. tolvajokat büntettek így. De szerepeit a pellengéren fazék, kötő, pántlika, ácskapocs, hús, faggyú, vászon, fonal az elítélt nyakában. így büntették azokat is, akik a piacon valamit rosszul mértek. A régi Egerben a büntetőeszközöket, elsődlegesen elrettentő célzattal, jól látható, magas helyre tették. Itt állt a pellengér is, ebből eredően itt ismeretes az ún. „messzelátóra" állítás. Az egri tanács 1737-ben öt gyümölcstolvaj „suhancárt" pénzbüntetésre, valamint arra ítélt, hogy: „Vasárnap kilencz Órakor a Pellengérbe íétettettek és ott tartattak délig." A pellengérnek számos változata volt, így ide sorolható a szégyenpad is. Ezt a büntetőeszközt a falusi bíráskodásban még századunk elején is alkalmazták. Az ódon Egerben is találkozunk vele, így 1758-ban két szőlőkaró tolvaj állt „a Város Piarczán arra rendelt Büntető Széken két Óráig Szőllő Karót Kezekben Tartván." A szégyenketrecek a pellengér speciáis változatának tekinthetők. A XVII— XVIII. századi városok látványossága volt, hogy a piactéren megszégyenítő büntetésre ítélt leányokat, asszonyokat lehetett látni. A megszégyenítés egyik eszköze volt a különböző formákban elkészített szégyenketrec, amit vasrudakból vagy falécekből állítottak össze. Napjainkig fennmaradt a XVI. században vasból készült lőcsei szégyenketrec, mely a Városháza előtt áll. A kalitka nevű változat olyan fából vagy vasrudakból készült ketrec, melyben — általában — nem tudott felállni az elítélt. A piacon elhelyezett, forgatható szerkezet alkalmas volt arra, hogy ne fordulhasson el a benne lévő. Ha a megszégyenítésre ítélt ember ezt mégis megtette, akkor a hóhér, vagy segéde egyet fordított a készüléken, s akkor ismét a közönség felé nézett a bűnös. A megszégyenítettet a nép gúnyolta, köpdöste, mindenféle mocsokkal hajigálta meg. Ilyen büntetőeszköz a hajdani Eger piacán is állt. Használatát megörökítette egy 1705. évi ítélet is: „Becsületes Seres István hitves Társát, kimenvén az Piarczra bémocskolta ... Tekintvén, hogy N. N. már annak előtte nyelveskedésért megh büntetettetí, végeztetett a N. Magistrates által. Azért a hol vétkezett Tudni illik az Piarczon ugyanott vegye maga büntetését — tétessék az kalitkába — egy óráigh, a' mikor ki bocsátattatik, forgatíassék megh. Most pedig mindgyárt kövesse megh Seresnét."