Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)
Megbélyegzés - Fogvatartás, börtönbüntetés
— 25 — Általános volt, hogy azokat a férfi rabokat, kiket gyilkosság, rablás, gyújtogatás miatt súlyos börtönre és közmunkára bármilyen időtartamra, vagy más bűncselekmények elkövetéséért hosszú időre ítéltek el a Habsburg Birodalomban, hajó vontatásra Magyarországra küldték. Ezek a szerencsétlenek embertelen körülmények között szenvedtek. „A kemény bánásmód 1', a kegyetlen munka, a rossz körülmények, a silány ellátás „eredményeként" a rabok sűrűn elhaláloztak. Ezt a büntetést két évnél tovább csak néhányan élték túl. 1783-ban a Béga-csatorna szabályozásakor, illetve a Ferenc-csatorna 1794-ben megkezdett munkálatainál alkalmaztak csatornaásásra rabokat. így ír erről egy korabeli dokumentum: „Mivel továbbá az adófizetők érdekének megóvására Ö Felsége azt a módot fogja alkalmazni, hogy ezen nehéz, egyszersmind az egészségre ártalmas és minél gyorsabban elvégzendő munkával a bécsi fenyítő-házból, továbbá a temesvári várból való rabokat, valamint a legközelebbről börtönbüntetésre ítélt emberevők és más, a megyei börtönökben es a tallósi f-házban letartóztatottak foglalkoztassanak, a munka tartamának idejére pedig a nekik szükséges élelemről, a kostélyi zsilip összekötésére rendelt alapból a már utasítva levő m. kir. udv. kamara fog gondoskodni." A korabeli ítéletek is beszámolnak e büntetés alkalmazásáról: „mai naptul számítandó egy esztendei rabságra a Bátsi csatornához ítéltetik" (Jászberény 1798). Az egri vár börtönét így írta le 1683-ban a Magyar Simplicissimus: „Mikor aztán korbáccsal felhajtottak a várba s aztán kovácshoz vittek, aki egy pár súlyos vasat vert lábamra. Erre be kellett másznom a föld alatti fogságba, ahol még vagy ötven keresztény ült. Ezek a felülről világító ablakhoz állva pipák, korbácsok, török övek készítésével foglalkoztak. Nyolc nap múlva béhány új foglyot kihúztak és kifaggatván őket apróra, becslésre, váltságra bocsátották. Ennek befejeztével lefektettek, befogták a lábunkat kalodába ... és egyre erősödő veréssel követelték rajtunk a váltságot. . .. Éjszakára kezükkel, lábukkal soronként egymáshoz láncoltak bennünket." Az egri várban az egykori — a belső vár udvarán álló, gótikus stílusban épült — püspöki palota földszinti helyiségeiben a XVIII—XIX. században úriszéki börtönt helyeztek el. A mai ún. Hősök termében börtönkápolnát alakítottak ki. Ezek a szobák a későbbiekben katonai fegyház céljaira szolgáltak. Ennek emlékét idézik a zömmel 1783—1871 között keletkezett primitív falrajzok. Egerben a megyei börtönt a régi vármegyeháza udvarának keleti felében építették fel a XVIII. század végén. 1832-ben a megyeházán őrzött rabok foglalkoztatására selyemgombolyító üzemet létesítettek, mely kelet-nyugati tengelyben zárta el az udvart. A börtönépületet 1838—1839-ben emeletráépítéssel bővítették. Városi áristom kétféle volt. Egyik a rendes tömlöc, ide csukták a lopásért, veszekedésért, stb. elítélteket. A másik volt az ún. purger-áristom, ezt nem tekintették annyira megalázónak és rendszerint céhbeli személyek esetében alkalmazták. Polgár elítélésekor mindig kimondták, hogy „purger áristomot" kap. Ezt a megkülönböztetést mindig kihangsúlyozták: ,,valamint az Armalis Levél Nemtelenektül, és Jobbágyoktul Különbözteti az Nemes embert, és
