Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

A hóhér

— 30 — (hóhérok) hajtották végre, bár esetenként egyesek önként vállalkoztak erre a feladatra. Mindezt már kezdetben is megalázónak tekintették, nemes személy nem ajánlkozott e munkára. A kialakuló ítéletvégrehajtói funkció betöltője (a hóhér) megvetés tárgya lett. Mindenki kerülte társaságát, a városokban megtagadták tőle a polgárjogot, külön ruházat viselésére kötelezték, áldozáshoz, úrvacsorához utolsóként járulhatott. Gyermekeit becstelennek tartották. Ez utóbbi gyakorlatot csak egy 1756. évi helytartótanácsi rendelet próbálta viszszaszorítani. Általános szokás volt, hogy a hóhér gyermekei követték apjuk foglalkozását. A hóhér személyéhez, munkája közben használt eszközeihez néphiedelmek, babonák is kapcsolódtak. Ellentmondás, de e széles körben megvetett személy, mint orvosláshoz értő javasember, csontkovács, masszőr is ismeretes. Ritka dokumentumnak számít az a hóhérszerződés, melyben egy török rab három évre hóhérságot vállalt váltságdíja összegyűjtése érdekében. Haszán hóhér hatósága Fülek végváron kívül kiterjedt Nógrád, Pest, valamint Heves és Külső- Szolnok vármegyékre. Az 1669-ben kelt okmányt a füleki főkapitány (Koháry István) és az egyes vármegyei alispánok is aláírták: „Adjuk emlékezetül... Hogy ez levelünket mutató tömösvári Haszán nevű török rab, reméntelen lévén sarczon megszabadulásban: szabad akaratja szerint felvállalta mátul fogva három egész esztendőkig az hóhérmesterséget, s végre, hogy az eltelvén, Megszabadulhasson mostani rabságábul. Kit mi is az ő magyar uraitul alkalmas pénzen vévén meg, rendeltünk neki illyen fizetést: Az szokás szerint, ezen végházban és ennek határában az megemlített három vármegyék és ezen végház foglyainak megöléséjért külön-külön minden gonosztevő személyért három-három forint adatik neki, ittvaló pénzül. Ha penig vidékre kiviszik, akárhová, az mi hírünkkel és engedelmünkbül, jó kezesség alatt ezen hóhérmestert — afféle külső embernek megölésétül tizenkét-tizenkét forintokkal tartoznak nekie. Annak felette a megírt vármegyék esztendőnként hat-hat kila búzát adnak neki ételére. — Ö is magára vállalta, hogy azon hóhér-mesterségének jövedelmébül valamennyi kezesség rajta vagyon, és az tömlöczváltságot is meg fogja fizetni. Mellyel megfizetvén és mátul fogva az hóhér-mesterségében az három esztendőket eltöltvén, — mi is keresztény hitünkre, emberségünkre fogadjuk, hogy ezen tömösvári Haszán nevű rab minden sancz (íg3

7!), fizetés és bántás nélkül, szabadon és békével bocsáttatik és kisértetik az legközelebb való végházban." A hóhér az őt alkalmazó testülettől fizetést, ruházatot, ellátmányt kapott. Az egyes kivégzéseknél, büntetésvégrehajtásoknál külön díjazás illette meg. A XVII. században az eperjesi igazságszolgáltatás szolgáinak a katonaságnál végzett tevékenységért a következő taksák jártak: Egy-egy kínzás 1 frt. Hurok vagy lefejezés 12 " Lefejezés és megégetés 16 " Lefejezés, máglya és kikötés 11 " Lefejezés és kézvágás 16 "