Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Gazdasági viszonyok
a juhlegeltetéssel és tartással függ össze, sőt a Juhászföldek dűlő elnevezése valószínűleg onnan származik, hogy a bérlő juhászok, épúgy mint a tejelőtehenek, korcsmák, pálinkafőzők bérlői földet, valószínűleg üresen álló jobbágyteíket kaptak a bérlethez a földesúrtól. A gazdák kezén levő juh az ősi, hosszúgyapjas rackajuh volt. A földesúr 1750 körül nemes spanyol juhot hozatott, gyapjút az 1762-ben alapított posztógyárban dolgozta fel. A sertéstenyésztés, makkos erdő és tengeri hiányában kicsi lehetett, valószínűleg a fekete bakonyit tenyésztették. Később, amikor 1797-ben az uradalom mangalica disznót hozatott, a jobbágyok is erre tértek át. A lótenyésztés sem lehetett virágzó. 1841-ben a hatvani lovak között „...állítólag ragadó takony nyavalya volna”. A megyegyűlés azzal adja át az ügyet a másodalispánnak, hogy Hatvant, mint a katonaság átkelési állomását szüntesse be, ha a vizsgálat eredménye szerint tényleg ilyen betegség volna. Az állatállomány a következő volt: évben ló ökör tehén növendék sertés juh 1712 87 211 139 92 222 288 1730 146 190 124 400 1895 569 1291 1052 1411 1911 529 1317 1404 445 1935 723 1037 3457 1038 A lakosok egy része méhek tartásával is foglalkozott, de csak egyes években, 1711-ben van 11, 1712-ben 28 köpü.” A mézvágáshoz a méheket egészben, vagy nagyobbrészt elpusztították s azért nem lendült fel a méhtartás. A kasokat bizonyosan ősi módra az ismert kupola mintára szalmából fonták, illetve kötötték. Egy kas évi termését egy forintra becsülték. A halászat ősi módon, ősi szerszámokkal történt. 1723-ban az „Uraságnak” és a prépostságnak van halastava. A halászat főleg a Zagyvában folyt, hol csukát, fehérhalat és vörössaemű halat (pirosszemű cserehal, vagy kele, Scardinius erythrophtal- mus Bonaparte) fogtak.“ A gazdák egy része a belvárosban lakott, szűk helyen, ahol rendszerint csak a lakóház fért el, a háztelek kisebb volt, mint ahogy ezt az urbárium megszabta, nem fért el rajta az istálló, a szérű, stb. Ennek pótlására a földesúr a gombosi út mellett és a mai Szabadság utcától keletre, valamint az ú. n. Kálvária " L. az Egyházi tized c. fejezetben. ” Orsz. lt. Urb. et Conscr. F. 30. 70. 71. 86
