Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Gazdasági viszonyok

1746-ban Grassalkovich Antal gróf veszi meg Starhemberg gróftól s ez időben kezdődik Hatvanban az intenzív és okszerű gazdálkodás.

Grassalkovich igen jól bánt a jobbágyokkal, az újonnan letelepülőknek 1 évi földesúri adómentességet adott, a robot nincs megállapítva, de kevés, mert a földesúr máj or sági gazdálkodásában a gabonatermelés kicsi eleinte. A földesúr nem egyénenként szabta ki a munkát és nem határozta meg a robot mennyiségét, hanem általánosságban jelölte azt meg, pl. megjelölte, hogy a hatvaniak mely majorsági táblát műveljék, vagyis nem az egyéneket, hanem a községet rendelte ki a munkára, szántani, vetni, aratni. Ez a munka nem jelentett sok robotot; egy jobbágy telekre 25—30 napi igásnapszám jutott egy évre, úgyhogy ez nem hátráltatta a jobbágyot saját munkájában. Az egyéb szolgáltatásokat (census, kilenced, ajándékok, stb.) nem az egyesekre, hanem a közösségre, a községre egyetemlegesen vetette ki, amint azt az előbbi földesúr is tette pl. 1730-ban, amidőn a jobbágyok neki közösen 200 frt-ot fizetnek.8 9 Ezekből az adatokból azt lehet következtetni, hogy Hatvanban, úgy mint másutt is (pl. a gödöllői Grassalkovich- uradalom községeiben) 1686 után, kb. 1770—1782-ig földközösség volt, a község osztotta szét minden évben a földeket a telepeseknek, igásmarhájuk, a munkabíró családtagok számánál? és gazdálkodásra alkalmas tehetősségük figyelembevételévei.' Ez a földközösség valószínűleg 1782-ben is megvolt, akkor is „régi szokás szerint” művelték a földeket a jobbágyok (Hatvanban) — „... usuant terras more antiquo”.9 Közvetlen adataink is vannak a földközösségre vonatkozólag, az 1715-i adóösszeírás szerint a szántóföldek osztatlanok.'

A gazdálkodás két nyomásban folyt, a határ fele mindig ugarnak maradt, a földet nem trágyázzák, az ugart háromszor szántják, de csak 2—3 ujjnyi mélységre, azonban 6 ökörrel. Ekéje még nincs minden embernek, tehát egyik a másiktól kölcsönveszi, vagy közösen szántanak. Az eke fából van, kevés vasalással, rajta a vascsoroszlya, de az eke maga keményfából van és nyílalakú vaslemezzel van beborítva és az eketengely síkjában, vízszintesen van elhelyezve és külön, jóval hátrább van a fából való kormánylemez (hanttörő).

A vetési területbe csak őszit és tavaszit vetnek, főleg kétszerest és rozsot, őszit kétszer annyit, mint tavaszit. Tengerit (1740-től), kendert csak a kertekben és az irtványokban termelnek, ugyanitt dinnyét, kölest, káposztát. Főtermény a kétszeres vagy kevert (búza és rozs keveréke), illetőleg a rozs,

8 Wellmann J.: A gödöllői Grassalkovich urad. gazd. 55.111.

• Orsz. It. Regnic. Arch. Lad. B. B. Nro. 5 ír. 5.

71