Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Birtokviszonyok

Rákóczi zászlaja alá álltak.) Azt látjuk tehát, hogy a Rákóczi mozgalmak alatt a felsorolt részbirtokosok tényleges tulajdonában van Hatvan. A szabadságharc után a király nyilvánvalóan nem ismerte el a fejedelem Hatvan birtoklására vonatkozó adományozásait. A Neoaquistica Commissio a jus armo- rum címén újból lefoglalta a hatvani javakat, ide kincstári praefectust, jószágkormányzót küld, aki bizonyosan nem a legkíméletesebb módon járt el a birtokba beült és azokra igényt tartó, fent elősorolt birtokosokkal és azokat bizonyosan erőszakkal kitette. Ez ellen az eljárás ellen a megye erélyesen tiltakozott.“ A commissio a fejedelem roppant terjedelmű birtokait is elkobozta és felosztotta. Magyar és osztrák nemesek és katonatisztek ilymódon rendkívül nagy birtoktesteket szereztek jóformán ingyen, nagyrészt gratiale (a király által előzőleg adományozott pénzbeli Ígérvény) fejében. Így kapta meg

1711-ben Hl. Károly királytól Starhemberg Gundaccar Tamás, a király egyik legbizalmasabb embere (római birodalmi gróf, Eschelberg, Lichtenhaag és Pottendorf ura, osztrák örökös marsai, felső és alsó Anasum ura, aranysarkantyús lovag, valóságos belső titkos tanácsos, stb.) 150.000 forint gratiale fejében donatióba az 1701-ben Salm hercegnek adományozott hatvani uradalmat, illetve egyelőre annak egy részét, miután Salm herceg, aki a Rákóczi felkelés alatt birtokához aligha tudott hozzájutni és bizonyosan másutt kárpótoltatott, az uradalmat Starhembergnek engedte át, mint azt a donatiós oklevél mondja. A király erről a megyét értesítette, az azonban az 1711 január 27-én Gyöngyösön tartott részleges megyei congregation erre vonatkozólag azt a határozatot hozta, hogy a beiktatásnak Csőké János és Almássy Ferenc teljhatalmú megbízottak útján ellentmond.15 A beiktatás valószínűleg megtörtént, bár adatunk nincs erről. Azonban Gombos pusztát, amelyre Ostroluczky János felesége, Just Judit már 1696-ban is jelentett be igényt, többéves per után kénytelen volt nevezettnek visszaengedni.

Bizonyos, hogy az előbb említett volt hatvani birtokosok, akik just formáltak Hatvan területén fekvő birtokaikra, amelyektől őket a Neoaquistica Commissio megfosztotta, nem nyugodtak ebbe, de bizonyára a megye sem, folytonosan perlekedtek és tiltakoztak. Végül a király, báró Orczy, a megye ország- gyűlési követének 1712 augusztus 2-án kelt jelentése szerint elrendelte, hogy a hatvani birtokokat régi tulajdonosaiknak vissza kell adni. Ezt megerősítette az 1715. évi I. D. 10. 11. §-a azzal, hogy a régi birtokosok jogaikat a Neoaquistica Commis- siónál igazolni kötelesek. 14

14 Szederkényi: Heves vm. tört. IV. 153.

14 Heves vm. 1710—19. évi jk. 28.

43