Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Birtokviszonyok
Mintegy 27 tanút hallgattak ki a közölt kérdőpontokra: Berta Imre, 60 éves, 40 évig járt a hatvani török szolgálatára, a Heréd felé fekvő rétet a török úr részére kaszálták, egy másik rétet, ahol Recseg aga malmai volt, szintén, Kassa Orbán tudja, midőn a bég kiment Félszaru (Fényszaru) felé határt igazítani, hol a rakottya bokorig részére kaszáltak, vagy pénzért bérelték ki, egy boldogházi paraszt Boldog felé eső földet felszántott, kijött a hatvani török és kiverte belőle. Sipos Mihály jól tudja, hogy Verseg felé a Szarkásnak nevezett rétet minden ellenmondás nélkül bírta a török és azt az ő engedélye nélkül senki sem használhatta. Boldizsár Péter tudja, hogy a Hegyeshalmán és Nagybikahalmán szántóvetők a hatvani bégnek fizettek tizedet és senki másnak. Szőke Mihály tudja, hogy a hatvani török Csány felé a Sashalomig használta a területet, ez a halom volt a határ. Magyar részre senki sem követelt itt. Pataki János tudja, hogy Boldog felé fel és le a hatvani török ur részére kaszáltak és a malomig a tizedet csak a török szedte. Kis György tudja: Félszaru, Alsó- és Felsőboldog felé levő földet a török úr bírta és ő szedte a tizedet. Egészen a tóig terjedt a hatvani határ, Eicséd felé pedig egészen az ecsédi útig. Ugyanígy tudja Fácán Jakab is. Kasza Ferenc Hort és Csány felé a csányi dombig tudja a hatvani határt, amelyet a török ellenmondás nélkül bírt. Nagy Gergely hallomás után mondja, hogy a hatvani terület Félszaru alatt a horti és monostori út mellett, hol a hármas kút áll, egészen a Hegyeshalomig terjedt és hogy itt a hatvani bég engedelme nélkül senki, mit sem használt, az szedte a tizedet is. Tót János szerint a Szarkásrétet is a török részére kaszálták és hogy Félszaru és Hatvan közötti határnak egy nagy szilvafát tartottak. Moharai Mihály öreg emberektől hallotta, hogy a hatvani terület a Nagybika halomig terjedt, így volt ez a régi keresztény világban is. Fekete bég Félszaru felé maga jelölte ki a határt, amely a félszarui szőlőkhöz közel esett. Szabó Pál tudja, hogy az ecsédiek a közel Félszaruhoz fekvő nagy rétet 40 forintért bérelték a török úrtól, magyar részre nem fizettek. Mackó Pál tudja, hogy Túra felé egy bizonyos jel van az út mellett, amely a hatvani határt mutatja, itt a török engedélye nélkül legeltetni nem volt szabad. A tanúvallomásokból kiderül, hogy Hatvan egész területe a töröké volt és hogy a török hódoltság vége felé a magyar jobbágyok magyar részre nem fizettek adót, sem földesúri, sem egyházi illetéket s ez okból, mint újszerzeményt lefoglalta a kincstár Hatvant és területének nagyobb részét. Az 1693. évi megyei adóösszeírás szerint, amely a megye birtokos nemességét és papságát tünteti fel, a fiscusnak 70 sessiója, jobbágytelke van itt Hatvanban. Ugyanakkor még a kath. lelkésznek és a 40
