Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

A politikai község

igen ritka és cserjétől mentes, úgyhogy bárhol szekérrel is keresztül lehet rajta menni.

A helységben levő és kereszttel jelölt domb (1. a térképet) az egész várost dominálja, ennél magasabb a jobbról való magaslat, ahonnan a postaút bejön. A jobbról levő szőlőhegy a köröskörül levő összes magaslatokat uralja. (Feltűnő, hogy a leírás nem említi a várárkokat, pedig ezek fel vannak tüntetve a leíráshoz tartozó térképen.)

Mint alkalmas vidéki központba, a császár rendeletére az 1787-ben eltörölt kapucinus-rend házát sóraktámak rendezik be, ahová Mármarosból a Tiszán leusztatott sót Szolnokról fuvarozzák. Ez a raktár látja el sóval a környéki helységeket.

Hatvannak az osztrák-orosz-török háborúban (1788—89) való megterheltetéséről ékesen szólnak a mezővárosnak e háborúban teljesített vér- és anyagi áldozatai (L. az adózási részben). Ferenc király kora következik, a francia-osztrák-orosz háború. Hatvan abból is kiveszi részét.”

Ez időkről nem tudunk összefüggő képet rajzolni a város belső életéről, csak azt tudjuk, hogy népe dolgozott, szenvedett, a háborúkban keményen adózott, teljesítette kötelességét, azonban a nemzet politikai és művelődési fejlődésében már alárendelt helyzeténél fogva sem viselt aktív szerepet 1848-ig.

Ez évben rendkívüli változások: megszűnik a jobbágyság, úrbériség és ezekkel a kilenced és tized.

Országgyűlési követeket választanak, Hatvan a 7. választó- kerületbe tartozik, amelynek központja Gyöngyöspata. A Hatvanban összeírt választók száma 2406, Gombosról külön 150.”

Azután jönnek a nehéz napok, a dicsőséges harc, amelyből Hatvan is kiveszi részét. A hatvani csatában elesettek sírját ma is gondosan ápolja a város, 1871-ben pedig a főtéren Zeller István honvédszázados, gyógyszerész kezdeményezésére oszlopot emel emlékezetükre.

Majd jön a szomorú vég, a fegyverletétel, az abszolutizmus, végül a kibékülés, a kiegyezés. A város az új rend szellemében lázas gyorsasággal rendezkedik be önállóságának tudatában, pótolja az évszázados mulasztásokat.

1861-ben a tanács tagjai: a jegyző, városbíró, vagy főbíró, törvénybíró és pénztáros, valamint az árvagyám és 6—8 tanácsos.

A közbiztonsági szolgálatot is a város teljesíti, végrehajtó közege a fokosos hadnagy (fizetése 70 frt.) és az éjjeliőr (fizetése 40 frt.); ezek lándzsával vannak felfegyverkezve. A tanács a tűzrendészetet is szabályozza, még 1861-ben megbízza

57 Borovszky S.: Heves vm. monográfiája 544., 595.

ss Heves vm. 1848. évi jk. 577.

22