Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Ipar

engedjenek kimérni, továbbá, hogy az ú. n. „kurta Mészárszékekben semmiféle marha húsát a helybeli Biró és Nótárius által lett megtekintése, egészségének megvizsgálása s különös, e végre Szolgáló Jegyzőkönyvbe való beírása nélkül kimérni büntetés terhe alatt nem szabad”.*

A gyáripar Mária Terézia alatt József, a trónörökös kezdeményezésére indult meg országosan; Hatvanban a földesúr, Grassalkovich Antal már 1768-ban kapott privilégiumot és 15 évi adómentességet posztógyártásra5 s e célra külföldi szövőmestereket és szakértő mechanikusokat hozatott ide céhbeli kötelezettség nélkül. Gyártmányait, saját gyártási jegyével láthatta el, de azokat csak nagyban árusíthatta,' vevői az óbudai izraelita kereskedők voltak, úgy látszik, hogy a gyár posztófestésre is berendezkedett, tehát nemcsak szürke posztót készített; a magyar kincstár ugyanis az apatini telepen készített testetlen posztót a hatvani gyárban akarta megfestetni, de Grassalkovich özvegye nem vállalta a munkát.7 Akkoriban Blaskó József bérelte a gyárat,* aki a posztó végjét 57, 42, 28 és 13 forintjával adta el. A vármegye is vett a megyei szolgák részére 1785-ben 134 frt 33 kr-ért posztót. A gyár nem működhetett sokáig, valószínűleg nem tudott versenyezni a külföldi posztóval. A gyöngyösi szolgabíró 1788-ban jelenti a megye alispánjának, hogy a gyár már több mint egy éve munka nélkül van.

Grassalkovich Antal, mint mindenhez, úgy a posztógyártáshoz is nagy megfontoltsággal fogott. Már 1750 körül nemes sjpanyol juhokat hozatott, azokat tenyésztette, hogy posztógyártásra alkalmas gyapjút kapjon, majd gyárnak alkalmas épületet terveztetett, amelynek alaprajzát itt bemutatjuk (Hatvani Ferenc báró úr szívességéből). Az épület, amelyet 1762-ben állított, ma is megvan, ez a templom melletti nagy uradalmi épület, amelynek nagy része boltozatos, az udvarban árkádok, ezek most be vannak falazva, nagy munkatermek, az egyikben gyapjú áztatásához vagy festéséhez szükséges kádak, tágas pincék.

Az üzem könyvvezetése valószínűleg Hédervárott van a Grassalkovichok gazdasági irataival együtt.

Később, 1867 után a volt uradalom mostani birtokosainak elődei virágzó mezőgazdasági ipart honosítottak meg (cukorgyár, műmalom, paradicsomkonzerv).

* Heves vm. 1829. évi jk. 87„ 1000—1-—20.

* Heves vm. 1767—8. évi jk. 277.

* Dr. Závodszky L.: A Grassalkovichok. Turul 1931. I. IV. 66, 97.

7 Pleidell A. Századok 1931. 512—4.

8 Szederkényi: Heves m. tört. IV. 267.

164