Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Harmincad és vám
tényleg meg is szüntette azt, végleg az 1715. évi I. D. 91. c. törölte el. Hatvanban a Zagyva^-hídon való átkeléskor a hídvámjog (tellonium = magán vám jog) fejében a jog birtokosa részére ember, állat és kocsi után bizonyos összeget, hídvámot kellett fizetni. Hatvan vámhelyét már 1423-ban említik* és akkor az a bujáki várhoz tartozott. Ezt a jogot a király 1424-ben Borbála királynénak adományozta és meghagyta az egri káptalannak, hogy ezen jogba a királynét iktassa be.* 1492-ben a vámjog a Hatvani család birtokában van. A törökök kiűzése után a kincstár képviseletében a budai kamara szedte 1690-től a vámot 1700-ig és valószínűleg tovább is, mert Salm herceg nem kapta azt donatióba.. A kamara 1692-ben és 1700-ban is ismételten panaszt tett a megyéhez, mely szerint a hatvaniak, bár vámmentességük fejében a vám- hidat jókarbam kötelesek tartani, nem akarják a hídhoz szükséges fákat szállítani és egyéb itt felmerült ingyen munkát teljesíteni. A megye a panaszra azt felelte, hogy az ügy a vámszedőre tartozik, nem a megyére.5 1719-ben a hatvani uradalom egy részével együtt Starhem- berg gróf kapta azt a királytól azzal a kötelezettséggel, hogy ő, örökösei és utódai ennek fejében a vámhidat minden időben jókarban tartsák." Az uradalmat 1746-ban Grassalkovich veszi meg, úgy látszik a vámjog nélkül, mert ezt a királynétól csak 1763-ban kapta meg s ugyanakkor ő maga állapítja meg a híd- vámdíjakat a következőkben: Gyalogostól teherrel vagy anélkül és egy pár juh, kecske, sertés után 1 dénár, 1 ló, ökör, tehén menet és visszajövet 2 ^dénár, lovas vagy ökrös terhelt szekér jövet-menet 5 dénár. A hatvani uradalomhoz tartozó jobbágyok pedig, ha saját dolgukban mennek át a hídon, vámmentesek.7 Amikor az uradalmat 1841-ben báró Sina vette meg — úgy látszik, a vámjoggal együtt — oly rossz volt már a híd, hogy 1845-ben 20.000 frt költséggel új hidat kellett építeni, amely 1881-ig állót fenn és fából volt. Ennek következtében az uradalom azt kérte a megyétől, hogy a díjszabást emelhesse, mert az azelőtt ezüstben megállapított díjakat most váltócédulában fizetik, tehát lényegesen kevesebb a jövedelem. A tarifa 1853-ban a következő volt: Terhes kocsiba fogott ló vagy ökör után váltópénzben 3 kr. üres kocsiba fogott ló vagy ökör után, vagy szar» Fejér: C. D. X. ‘ M. tört. tár. XII. 281. 5 Heves vm. 1697—1703. évi jk. 560. • Heves vm. It. 2122/1889. 7 Heves vm. lt. 3454/1854. 158
