Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Az egyházi (királyi) tizedek
gáy Nokat, hogy a mely szegény Ember megnem elégítheti az Tekintetes N-Egri káptalant désmája iránt, esztendőbely fruc- tussal adatássék meg mely ebbély kegyes tekintetét jövendő- bely jó akarattal meg igyekszük szolgálny. Hatvan D. je 15 Jan 1705 Ntok Engedelmes Szolgáy Hatvány Vitézlő Rendek.” A káptalan azonban akkor sem kapta meg a tizedet, a notá- rius és a tizedesek nem tudták azt beszedni, a bevonult katonák és hajdúk nem engedték meg. Valószínű, hogy tényleg csak 1711-től szedhette be a káptalan a tizedeket, mert csak ez évtől kezdve találjuk meg az egri káptalan magánlevéltárában majdnem évről-évre, az erre vonatkozó kimutatást, a dézsmaköteles lakosság, illetve a jobbágyok és zsellérek névszerinti lajstromával. Ezekből megtudjuk, hogy a hatvani szőlőhegyen mennyi bordézsmát szedett be évenként a káptalan. Ez a mennyiség tízzel szorozva, a termelt bor évi mennyiségét adja (1. a szőlőművelésről szóló fejezetben). A kimutatásokban, rendszerint külön, szintén névszerint szerepelnek a hortiak, Horton, lakó jobbágyok, akik szintén Hatvanban az ú. n. Horti hegyen termeltek szőlőt és adtak bordézsmát. Az 1715—19. években a dézsmát évi 80 forintért az uradalom (Starhemberg) bérli ki (ősi szokás szerint e tekintetben a földesúré az elsőség) a káptalantól, amely most már a bárány-, méh- és gabonatizedekhez való jogát is visszakapta. 1746-ban az uradalom, amely akkor már Grassalkoviché volt,* az összes (bor, termény, bárány, stb.) tizedeket 12 évre 1747-től 1758-ig, évi 60 körmöd aranyért kibérli, de ez idő után, mivel 1749, 1750, 1753, 1755, 1757-ben igen rossz termés volt s az uradalom — mint mondja — ráfizetett a bérletre, 60 aranynál többet nem hajlandó adni a tizedek bérletéért. A káptalan ugyanis fel akarta emelni a bérösszeget, úgy látszik, hogy a káptalan megegyezett a földesúrral, mert 1774-ig nincs feljegyzés arról, hogy a káptalan szedte volna a tizedeket. Ezekből azt következtethetjük, hogy a hatvani egyházi tized 60—80 aranyforint értékű volt évenként. Az uradalom 1831-ig bérelte a tizedeket, azután 3 évig vita volt ez ügyben az uradalom és a káptalan között, de 1834-ben 6 évre, évenkint 750 w. (wieni) fi., vagyis 300 convenciós forint bérletfizetés fejében újból megegyeztek a felek. Valószínű, hogy az uradalom 1848-ig bérelte a tizedeket, amikor a papság ezekről minden kártérítés nélkül lemondott. A bortizedlaj stromok 1711—1787-ig vannak meg, de csak oly évekről, amikor a káptalan maga szedte a tizedet. Ezekből • • Egri kápt. mit. 23. 3. -2. 147
